Tíz hónap Babilon-ügy – a Gólem előadása kapta a Kortárs Magyar Dráma-díj Különdíját
A Gólem Színház Galló Olga Tíz hónap Babilon című lágernaplójából készült A Tíz hónap Babilon-ügy című előadása nyerte el a Kortárs Magyar Dráma-díj Különdíját. Az alkotókat, Fullajtár Andreát, Borgula Andrást és Solt Róbertet Szegő János méltatta, melyről a Litera számolt be, ebből idézünk.
Solt Róbert, Borgula András és Fullajtár Andrea – Fotó: Gólem Színház / Facebook
Galló Olgát, a Népszava tárcaíróját 1944-ben, harmincévesen deportálják Rákosszentmihályról édesanyjával együtt – Békásmegyer és Kassa érintésével – Auschwitzba. Anyját azonnal meggyilkolják, ő több mint három hónap után kerül át a hochweileri női munkatáborba, hogy újabb három hónap után, egy gyalogmenetből a számára megfelelő pillanatban kilépjen, így Bergen-Belsen helyett az ostromlott Breslauban töltsön még cirka öt hónapot. Ott is éri a felszabadulás: 1945. június 11-én Szobnál tér vissza egy másik Magyarországra. Ebből a rövid leírásból is kitűnik, hogy Galló Olga naplója nem csupán egy Auschwitz-történet – miközben ez a német nevén a történelem mélyszövetébe tetovált lengyel település, kiegészítve a megsemmisítés konkrét helyszínével, Birkenauval, az idők végezetéig a nácizmus abszolút jelképe lett és marad –, hanem egy vándorlásokkal, bolyongásokkal teli krónika, megannyi olyan részlettel és elemmel, ami nem volt és nem lett ismert egyáltalán nálunk, egészen mostanáig. Ez pedig ennek a naplónak és az előadás címét kölcsönvéve, ennek az ügynek a másik fontos dimenziója.
Galló Olga közel egyéves fogsága során mindent megtett azért, hogy írhasson. A fejadagját cserélte el ceruzacsonkokra. A szövegek egy részét kénytelen volt már Auschwitzban megsemmisíteni, a meglévő jegyzeteit és az emlékezetében tárolt információkat hosszú évtizedek után, orvosi tanácsra 1966-ban kezdte el elővenni, előhívni és legépelni, megformálni. Innen indul az ügy másik fontos része. A Tíz hónap Babilon egy nagy rekonstrukció története, és a Gólem Színház előadása ezt a rekonstrukciót viszi színre a maga zavarba ejtő ellentmondásaival. Az egykori túlélő, elkötelezetten baloldali ember, a papíron antifasiszta népköztársaságon belül lépten-nyomon a hallgatás és elfojtás falaiba ütközik. Több mint tíz évig próbál kiadót találni a teljes napló publikálásához. A levelek és a lektori jelentések, kitérő magyarázkodások groteszk módon rajzolják ki a korszak dermedt emlékezetpolitikáját. Ennek a bénultságnak több magyarázata is van: politikai túlszámítás, traumatizáltság és félelem keveredik, kivált, hogy a kultúrpolitikai masinéria másik oldalán nemegyszer üldözöttek, túlélők, sorstársak ültek, olyanok, akik „visszajöttek”, de úgy érezték, gondolták, jobb, ha éppen ők nem erőltetik, kávéházi terminussal: nem forszírozzák az emlékezést. Galló Olgának szívügye, élethivatása lesz, hogy megjelenhessen a naplója. Végül 1978-ban a korszakban meglehetősen kivételes módon, magánkiadásban jelenik meg az eredeti napló radikálisan rövidített, öncenzúrázott változata.
Fullajtár Andrea a Gólemmel együttesen dolgozott azon, hogy színre vigye ezt a történetet. Míg az újságíró Galló Olgának a ceruza volt az eszköze, addig unokájának, Fullajtár Andreának, a színpad. Ebben volt segítségére a dramaturg Solt Róbert és a rendező Borgula András. Solt alaposan feltárta Galló Olga Salgótarjánban található hagyatékát, az archívum mélyén fellelt levelek és feljegyzések szerves részét képezik az előadásnak. Munkája során egyfelől tehát még gyarapította is az anyagot, hogy aztán másik kezével meghúzhassa azt. Egy több mint négyszáz oldalas naplókönyvből elkészíteni egy bő órás színpadi változat szövegkönyvét nagy és nehéz feladat. Pláne, ha ismerjük a napló viszontagságos, öncsonkító történetét. A vállalás sikeres volt. Sűrítéssel-tömörítéssel a napló lényegét mutatják meg.
A Gólem előadása valójában két nagy történetet beszél el: az egyik a deportálásnak, a hazavesztésnek, a fogságnak, a túlélésnek, sőt embernek maradásnak és a megmenekülésnek a története. A másik az előadás voltaképpeni kerete, a napló megírásának és ki nem adásának a története. Küzdelem ez is, nem a puszta fizikai életért, hanem az írásért és a nyilvánosságért. Az élet méltóságáért.
