Titok és mágia – Dragomán György szabadságregénye

A napokban jelent meg a József Attila-díjas író új regénye, a Máglya. A kötetet máris több nyelvre fordítják, Amerikában és Brazíliában is megjelenik. A könyv kilenc évig készült, és arról is szól: szabaddá csak az válhat, aki szembenéz a múltjával, felmenői tetteivel, akár bűneivel is.

– Új regényét feleségének, Szabó T. Annának ajánlotta. Fontos önnek, kinek ír?

– Nagyon fontos. Például A pusztítás könyvét édesapámnak ajánlottam. Marosvásárhelyen éltünk, ő a fogorvosi karon tanított és novellákat írt. Írói álmait azonban nem valósíthatta meg. Első regényemet talán helyette is írtam. A másodikban, A fehér királyban szerepelt egy anyafigura. Amikor elképzeltem őt, édesanyám keserű nevetését hallottam belül. Az ő könyve lett az. A Máglya főhőse egy kamaszlány, Emma. Nem születhetett volna meg a mű, ha nem ismerem meg a feleségemet. Az ő családjuk is Erdélyből települt át ide 1987-ben, tizenöt évesen találkoztunk, a szombathelyi gimnáziumba jártunk. Rengeteget meséltünk egymásnak a gyerekkorunkról. Az ő emlékei, érzései segítettek abban, hogy egy kamaszlány szemével is láthassam a világot.

– Vagyis Emmát Annáról formálta?

– Regényem alakjai mind képzeletbeli figurák. Az írónak az a dolga, hogy mások bőrébe bújjon. Az írás az empátiáról szól, a szereplőknek elsősorban érzelmileg kell hitelesnek lenniük. Hangjukba nem keveredhetnek hamis írói hangok. Ezért is van szükségem külső kontrollra. Nekem könnyű: együtt élek a szerkesztőmmel. Annával kezdettől összeköt minket az irodalom is, minden írásunkat megmutatjuk egymásnak. Sokszor jókat veszekszünk, de ő mindig észreveszi, hol vannak hiányok, hibák a szövegben. Én például rossz címadó vagyok. Előző regényemnek azt a munkacímet adtam: Veszteni tudni kell. Annától származik A fehér király, ahogyan most a Máglya is.

– Kilenc évig írta ezt a könyvet. Miért tartott ilyen sokáig?

– Mert közben már a következő regényemen is dolgoztam, amelyet hamarosan befejezek. Ezek a könyvek laza trilógiának is tekinthetők. A történetek helyszíne ugyanaz, egy kelet-európai világ, nevezzük fiktív Erdélynek. A fehér király a kommunizmus idejében játszódik, a Máglya a diktatúra bukása után. A harmadik kötet napjainkban kezdődik, és visszatérünk a rendszerváltás előtti évbe. Annak is gyerek az elbeszélője, egy kamasz fiú. A gyerekek még radikálisan őszinték. A regények mellett elbeszéléseket is írtam, így a Máglya után valószínűleg novelláskötetem jelenik meg. Lehet, a párhuzamos munka nem túl hatékony módszer, de nálam működött. Talán azért is, mert gyakran nagyon nehezen írok meg egy mondatot: ha nem tudom folytatni, megeshet, hogy csak egy év múlva fejezem be.

A teljes interjú itt olvasható.