Tisá Beáv előtt – egy izraeli vélemény
A legenda szerint Napóleon hódító hadjárata során áthaladt egy elfoglalt kelet-európai kisvároson. Az egyik épületből sírást és jajveszékelést hallott, leszállott hát a lováról és közelebb ment.
Aser Róna
Benézett a helyiségbe, amelyről kiderült, hogy egy zsinagóga. A zsidók a földön ültek, az egész termet pár gyertya világította meg csupán, és mindannyian sírtak. Napóleon megkérdezte tőlük, mi a sírás oka, mire a válasz ez volt: tisá beáv van, ezen a napon rombolták le a Szentélyt, azt siratjuk. Mikor volt ez?, kérdezte a császár. Mintegy 1800 éve. Napóleon így kiáltott föl: Az a nép, amely így tud sírni a múltján, örökké fog élni!
A napóleoni idők óta eltelt kétszáz év történései a bizonyítéka annak, hogy az uralkodónak igaza volt. Tisá beáv minden évben alkalom arra, hogy elgondolkodjunk a világ és a zsidóság kapcsolatán, leporoljuk saját zsidó identitásunkat, ha galuti, azért, ha meg izraeli, hát azért. Hiszen többek között ez a kettősség is tisá beávval vette kezdetét, amikor az babilóniai hadak lerombolták a salamoni Szentélyt (i. e. 586), és Júda népét a birodalom mélyére deportálták. A galut és Izrael zsidósága aztóta él skizofrén állapotban, a második Szentély lerombolása után ez az állapot tovább mélyült és azóta is tart. Két talmudunk van: izraeli és galuti. Másképp és más napokon ülik meg az ünnepeket Izraelben és a galutban1. Más háláchák érvényesek Izrael földjén mint a galutban2.
A különbség talán soha nem volt ennyire látványos, mint a mi időnkben. Az elmúlt 2000 év folyamán mindig volt zsidó jelenlét Izrael földjén, de többnyire a galutiak adományaiból tengették életüket. Az ő hozzájárulásuk a makacs – és legtöbbször nem veszélytelen – jelenlét volt, a folyamatosság fenntartása az ősök földjén. Az ő jogukon maradt fönn a jisuv, a mag, amire épülhetett, építkezhetett a 19-ik század végi első, majd a második és a harmadik alijahullám, amik átbillentették a mérleg nyelvét, és a zsidó lakosság elérte a kritikus tömeget.
Az őszi ünnepeket mindig úgy szokás emlegetni, mint a számvetés idejét. Számomra tisá beáv is egy ilyen alkalom, bár ilyenkor nem a saját magam által bejárt utat veszem górcső alá, hanem a nép, a zsidóság helyzetét. Honnan jövük? Hová tartunk? A világszerte tapasztalható jelek eléggé egyértelműek: a galuti zsidóság előtt három út áll: közeledik a valláshoz, például a világszerte megtalálható chábád által, alijázik, vagy beolvad és eltűnik. A folyamat lassú, de világos. Moses Mendelsohnnak már az unokája is kitért keresztény volt. A mai galuti szekuláris zsidóság körében aggasztóan nő az Izrael-ellenesség, nem tudják összeegyeztetni a média által sulykolt (hamis!) elnyomó, fasisztoid apartheid-rezsim képét a nagyszülők ősi vallásával. Ez okozza, többek között, a lassú eltávolodást a zsidóságtól, majd a folyamat végén, annak megtagadását. Mert bizony, a galuti zsidóságnak szüksége van Izraelre. Ha Izrael nincs, az egész rendszer összeomlik, hiszen az archimédeszi biztos pont nélkül nincs hol megvetni a lábát. Izrael népe, Izrael tórája és Izrael földje az a “szentháromság”, amiből bármelyiket kivéve a másik kettő létjogosultsága is megkérdőjeleződik, mint az a háromlábú asztal, aminek kiesik egy lába. Az egész borul. Márpedig, ha zsidók kadist mondanak arab terroristákért, akik Izraelben zsidókat öltek, vagy erre készültek, és eme terveik meghiúsulása közben halálukat lelték – nos, őket már a legnagyobb jóindulattal sem lehet a zsidó nép, a zsidó identitás örököseinek tartani. Kadist még egy papagáj is tud mondani, ha jó képességű.
Ma az a helyzet állt elő, hogy nem vallásos zsidó csak Izraelben lehet valaki nyugodt lélekkel. Attól ugyanis élete, ő maga szerves részét képezi a zsidó államnak, ami egyúttal keretbe is foglalja, tartalommal tölti meg az amúgy ideológiailag kiüresedett identitását. Ha izraeli vagy, akkor automatikusan a tóra szellemében élsz, még akkor is, ha nem hiszed, ha nem vallod magadénak. A legmegátalkodottabb ateista, aki jom kipurkor sonkás szendvicset majszol Jeruzsálemben a zsinagóga előtt, hogy idegesítse a “doszokat”, jobban a tóra szerint él, mint a legvallásosabb brooklyni haszid. Miért? Mert a talmudi rabbik szerint: a letelepedés Izrael földjén az összes tórai parancs megtartásával egyenértékű4. Hát ezért. Továbbá mindig megvan annak az esélye, hogy az illető gyereke, unokája közelebb kerül a zsidósághoz és a tóra világához.
Jegyzetek:
1 az izraeli ünnepek 1, a galutiak 2 naposak (https://en.wikipedia.org/wiki/Yom_tov_sheni_shel_galuyot)
2 különböző mezőgazdasági és egyéb tórai parancsok, melyek nem érvényesek külföldön (https://he.wikipedia.org/wiki/%D7%9E%D7%A6%D7%95%D7%95%D7%AA_%D7%94%D7%AA%D7%9C%D7%95%D7%99%D7%95%D7%AA_%D7%91%D7%90%D7%A8%D7%A5)
3 rabbi Jisachar Slomo Teichtal (felvidéki ortodox rabbi): Em habanim semecha – https://en.wikipedia.org/wiki/Yissachar_Shlomo_Teichtal
Címkék:tisá beáv