Tett és védelem – intézményesül az öngondoskodás

Az Alapítvány célja a szuverén, önálló magyarországi zsidó identitás megteremtése, védelme és propagálása. Feladatának tekinti a zsidóság önazonosságát szuverén módon megalapozó, a közgondolkodást átformáló háttérfeltételek kialakítását és ezzel párhuzamosan az öntudattal rendelkezõ zsidókép és önkép alapjainak megteremtését, melynek eredményeként idõvel, két egymással hasonló alapokon kommunikálni képes bázisa jöhet létre a zsidóság és a többségi társadalom közötti évszázadok óta elmaradó dialógusnak. Ma a legfontosabb ilyen feladat az antiszemitizmus, a zsidóellenes közbeszéd és cselekmények megelõzése, azok visszaszorítása, kritikája és a jog eszközeivel történõ ellenük való határozott fellépés.

A Tett és Védelem Alapítvány elnökével, Bodnár Dániellel beszélgettünk az alapítvány munkájáról, lehetõségeirõl és az õ személyes motivációiról.

Egység: Honnan jött az alapítvány gondolata, és kik állnak mögötte?

Bodnár Dániel: Köves Slomó, az EMIH vezetõ rabbija kezdeményezésére, nagyjából egy évvel ezelõtt született meg a zsidó közélet néhány szereplõjében, hogy szükség van egy olyan szervezõdésre, ami öngondoskodó módon gondolkodik az antiszemitizmus kérdéskörérõl. A zsidó közösség szempontjából vizsgálja a problémát, és a közösség saját feladatait definiálja az antiszemitizmus ügyében. Jó néhányan részt vettek ennek az elõkészítõ folyamatában. Mikor a konkrét megvalósulás felé mozdult el az ügy, akkor mint az EMIH vezetõségi tagja felvettem a kapcsolatot Heisler Andrással, a MAZSIHISZ volt elnökével, a jelenlegi Mazsihisz vezetõség tagjával, annak érdekében, hogy a két legnagyobb magyarországi zsidó szervezet legalább ebben az ügyben, ezen az egy területen a közös érdekeket képviseljen és mutasson fel. Jó néhány elõkészítõ beszélgetés során arra jutottunk, hogy ebben az ügyben nagyjából hasonlóan gondolkozunk, ekkor õ felhatalmazást kért és kapott a saját szervezetétõl, így õ a hivatalos delegáltja a MAZSIHISZ-nek a Tett és Védelem alapítványban.

E: Az elsõ közös megmozdulásuk még az Alapítvány létrejötte elõttre datálódik, ha jól tudom,  amikor közösen utaztak Amerikába egyeztetõ tárgyalásokat folytatni. Mi történt ezen az úton?

B.D: Valamilyen módon szerettük volna megmutatni ezt a koncepciót azoknak, akiknek lényegesen nagyobb múltja van az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Így szerettük volna az Egyesült Államok külügyminisztériumának az álláspontját megismerni, ezért 2012 júniusában Heisler úrral elutaztunk Amerikába, ahol kiterjedt tárgyalásokat folytattunk az ottani külügy képviselõivel, valamint az ilyen ügyekben jártas, nagy befolyással rendelkezõ nemzetközi zsidó szervezetek képviselõivel. Ez megerõsített minket abban, hogy a koncepciónk a helyes irány.

 E: Pontosan mi ez a koncepció, ami ekkorra körvonalazódott?

B.D: Két nagy „elõképünk” van az antiszemitizmus elleni küzdelemben. Az egyik az Amerikában mûködõ ADL (Gyûlöletellenes liga) a másik pedig az Angliában mûködõ Community Se¬cu¬ri¬ty Trust. Ebbõl az ADL inkább a törvényalkotási folyamatban és a kutatásban fejt ki számottevõ tevékenységet, a CST-ben pedig az aktivista munkán van a hangsúly, õk konkrét védelmi tevékenységet is ellátnak. Nagyjából a kettõ hibridjébõl szeretnénk kialakítani a saját modellünket.

E: Ezek szerint túllépnének a publikációkon és kiáltványokon és ténylegesen „terepre” mennének?

B.D: Nagyjából három területen kívánunk mûködni: a konkrét jogvédelem és jogi segítség az antiszemita cselekmények áldozatainak – ehhez kapcsolódik egy törvényalkotási elõkészítõ munka, amiben szeretnénk aktív szerepet játszani. A második terület egy kutatási- és monitoring tevékenység. Rendszeresen szeretnénk tudományos igényességgel beszámolni az antiszemitizmus magyarországi állapotáról, és ezzel párhuzamosan szeretnénk heti, havi, féléves és éves jelentést készíteni a közbeszéd állapotáról. A harmadik, a legösszetettebb terület a közösségi önszervezõdés, elsõsorban az önkéntesek bevonása az antiszemitizmus elleni küzdelembe. Ennek két iránya van, egyrészt egy szociális munkási feladatcsoport, a másik pedig egy konkrét önvédelmi mechanizmus kialakítása.

E: Mi a konkrét célja ezeknek a feladatoknak? Mit remélnek elérni a munkájukkal?

B.D: Ezzel annak a kultúrának az alapjait szeretnénk megteremteni, hogy Magyarországon ne legyen olyan antiszemita atrocitás, akár szóbeli, akár tettleges, vagy akár rongálás, ami szó nélkül marad. Nem szabad belenyugodni abba, hogy Magyarországon ma a zsidók 95 százalékának nem jut eszébe, hogy az õt ért atrocitást a jog eszközeivel meg lehetne torolni, hogy nem hiszik el, hogy az õket ért atrocitásnak, ha hangot adnak, annak van bármiféle súlya. Ez a szervezõdés fórumot kíván nyújtani, hogy ha valakit a zsidósága miatt sérelem ér, akkor ennek hangot tudjon adni, és ha erre szükség van, akkor ezt a jog keretein belül kezeljük.
Az antiszemita atrocitások sokszor a legkiszolgáltatottabbakat, a szociálisan hátrányos helyzetûeket, idõseket, betegeket, gyerekeket érik, és az õ számukra ez sokkal nagyobb traumát jelent, mint másoknak. Az õ esetükben ezek a nagyon kellemetlen traumák leginkább metál higiénés segítséget kívánnak. Az õ esetükben a legfontosabb, hogy érezzék: nincsenek egyedül, nincsenek magukra hagyva.  A másik feladat pedig egy konkrét védelmi jelzõrendszernek a kialakítása. Ebben a zsidó közösség nyilván nem a rendfenntartó erõk feladatait kívánja átvállalni, hanem belsõ integritásának és büszkeségének szimbólumaként, az öngondoskodást felvállalva lépne fel. Ez a zsidó közösség önképe szempontjából is alapvetõ jelentõségû.

 

A teljes cikk itt olvasható.