„Tetszeni akarunk az amerikaiaknak”
A kölcsönös gyengeség a palesztin megbékélés bejelentésének oka – állítja a szakértő a Fatah és a Hamasz bejelentett kiegyezéséről. A lépésnek lehetnek komoly következményei, de épp ilyen könnyen kiderülhet: a Közel-Keleten csak pillanatnyi érdekek szerinti taktikai lépések vannak.
Az izraeli kormány bejelentette: a Fatah–Hamasz-megegyezés miatt kivonul az amerikai közvetítéssel folyó béketárgyalásokról. Az amerikai kongresszusban a hírre azzal reagáltak, hogy meg kell vonni a palesztinoktól az amerikai segélyeket. Benjamin Netanjahu miniszterelnök azt mondta, hogy Mahmud Abbasznak választania kell: béke vagy Hamasz?
A Közel-Keleten a szavaknak és a tetteknek nem ugyanaz az értékük, mint a nyugati kultúrában
A hír bejelentésekor éppen Budapesten tartózkodott Ron Ben-Jisaj, az Ynet internetes portál – a legnagyobb izraeli napilap, a Jediot Ahronot elektronikus kiadása – nemzetbiztonsági kommentátora. Ben-Jisaj volt katonatiszt, sokszoros haditudósító, a zsidó–arab kapcsolatok szakértője. Mennyire komoly ez a válság, és mennyire komoly a palesztin megbékélés? – kérdeztem tőle.
Ron Ben-Jisaj (fotó: Kurucz Árpád, NOL.HU)
„Nagyon óvatos lennék a palesztinközi megbékélést illetően. Hasonló összeborulás, közös kormányalakítási bejelentés eddig négyszer volt a Fatah és a Hamasz között. Kibékültek, mondták, és hat hónapon belül közös kormányt alakítanak. Ám semmi sem lett belőle. Most azt állítják, hogy komolyan gondolják, de nem látom, mennyiben különbözne a helyzet a korábbiaktól. Például egy szót sem mondtak arról, mikor engedik el a másik fél embereit, akiket Gázában vagy a Nyugati parton tartanak fogva” – mondta Ron Ben-Jisaj.
Szerinte a megállapodás kényszer hatására jött létre, a Hamasz van igazán nagy bajban. A szíriai felkeléskor, 2011-ben a szunnita fél oldalára állt, s ezzel elveszítette szíriai és iráni pénzforrásait, fegyverszállítóit, kitessékelték a központját Damaszkuszból. Elvesztette egyiptomi hátországát is a Muzulmán Testvériség kormányának bukásával.
A szaúdiak sem adnak pénzt, némi katari és török támogatás maradt csak a Hamasznak. Üres a zsebe, nem tudja fizetni az embereit. Abu Mazen (Mahmud Abbasz mozgalmi neve) a palesztin társadalom nyomására deklarálta a megbékélést.
„Neki legitimációra van szüksége, amit eddig a Hamasz megtagadott tőle. A kölcsönös gyengeség a megbékélés bejelentésének oka. Ha sikerülne megvalósítaniuk a megállapodást, a Hamasz részt kérhetne a nemzetközi adományokból. Bekerülhetne a Palesztin Felszabadítási Szervezetbe, ez pedig a palesztin nép egyetlen nemzetközileg elismert képviselője” – magyarázta a szakértő.
A Hamasz az ellenállásra, Izrael teljes elutasítására alakult vallási alapú szervezet – emlékeztetett Ben-Jisaj. A Palesztin Hatóság és a Fatah viszont elfogadta a három alapelvet, amely a béketárgyalások alapja. 1. Izrael állam elismerése; 2. lemondás az erőszakról; 3. az előző megállapodások eredményének elfogadása.
Megkérdezték a Hamasz külügyminiszterét, miként viszonyulnak ezekhez a dolgokhoz. Ő erre azt mondta, hogy majd megtárgyalják egymás között.
Ron Ben-Jisaj évtizedek óta elemzi a helyzetet, és úgy találja: sem az amerikaiak, sem európaiak nem ismerik fel, hogy a Közel-Keleten a szavaknak és a tetteknek nem ugyanaz az értékük, mint a nyugati kultúrában. Szerinte Abu Mazent nem a palesztin állam megalakításának mielőbbi szándéka vezérli, hanem az, hogy adott pillanatban a lehető legtöbbet érje el csupán azzal, hogy tárgyalóasztalhoz ül.
