Tehetséges költő és író volt Radnóti Miklós féltestvére

Az 1944-ben, alig harmincévesen elhunyt Erdélyi Ágnes életművét egy most megjelenő kötet mutatja be.

“Különösen sokat gondolok Ágira, a kishúgomra mostanában. Nem láttam évek óta már. Sokáig egy kisvárosban lakott, a nagy fekete hegy tövében, most egy idegen ország messzi székhelyén él a férje mellett.”

– írta Radnóti Miklós (1909–1944) első szépprózai műve, az Ikrek hava első mondataiban.

De ki volt Ági, akit az elmúlt évtizedekben csak nagyon ritkán emlegettek? – teszi föl kérdést a 24.hu.

Ennek a kérdésnek járt utána a hosszú ideje Kosztolányi és Radnóti életművével foglalkozó szegedi irodalomtörténész, Bíró-Balogh Tamás.

A  Glatter Ágnesként született, és alig harmincévesen, Auschwitzban elhunyt kishúg Erdélyi Ágnes néven vált a két világháború közti erdélyi magyar irodalom számos helyen közlő alakjává. Miklós sokáig saját testvéreként tekintett rá, pedig édesanyja, Grosz Ilona a fiú születésekor annak ikertestvérével együtt elhunyt, édesapja, Glatter Jakab pedig két évvel később, rokonai unszolására feleségül vette Molnár Ilonát. Első közös gyermekük 1913-ban született, de nem élte túl az első napokat, a következő évben, 1914. május 23-án megszületett Ágnes azonban igen. A szülők nem árulták el a gyerekeknek, hogy csupán féltestvérek, így Miklós csak apja 1921-ben bekövetkezett halálakor, tizennégy évesen tudta meg az igazságot.

Ez persze semmit sem változtatott a kapcsolatukon, jövőjük azonban egymástól messzire telt: míg a fiú Budapesten, rokonoknál maradt, addig a lány Erdélybe került, és középiskolai tanulmányai félbehagyása után Nagyváradon próbált helytállni. Itt érték a nagy gazdasági világválság okozta hatások is, és itt döntött úgy, hogy a kilátástalannak tűnő általános helyzetben előbb a költészet, majd az újságírás felé fordul. A számtalan magyarországi lap teljes archívumát tartalmazó Arcanum Digitális Tudománytár szerint első versei 1933 májusában, még Glatter néven tűntek fel a Brassói Lapok hasábjain.

Alig egy évtizeden át tartó pályája alatt ezt számtalan másik, különböző lapokban megjelent költemény és novella követte – melyekről nyilvánvalóan rendszerint kikérte féltestvére véleményét is –, sőt, Ágnes két önálló kötettel (Kovácsék, regény, 1935; Kórus három hangra, verseskötet, 1936) is gazdagította a határon túli magyar irodalmat, így igazán kár, hogy korai munkái jelenleg nem ismertek.

Erdélyi működésének csúcsa ennek fényében egyértelműen a harmincas évek derekára esik, hiszen egyetlen év alatt két könyve is eljutott a könyvesboltokig. A Kovácsék a kor sajtóján végigpillantva egyértelmű sikernek tűnt, a Korunk kritikusának (1935/11.) köszönhetően pedig a történet rövid összefoglalója is elérhető anélkül, hogy hosszú kutatásba kellene kezdenünk az antikváriumok végeláthatatlan polcrengetegei közt…

Teljes cikk