Szomszédom a Hamasz
Róna Aser írása, aki családjával 11 éve a Hamasz szomszédságában él.
Róna Aser rohamsisakban furikázik (fotók: Mispaha)
Ákos még a múltkori (másfél éve volt a Felhőoszlop-hadművelet) felfordulás alkalmával kért tőlem némi megnyilatkozást, mostanra világossá vált, hogy a dolog nem halogatható tovább.
Gázától 5 km-re, Száád kibucban lakunk. Nem, nem Júdea, nem is Somron (a magyar médiában Ciszjoránia – a szerk.), mégis nap szinten konfliktus van arab szembe szomszédainkkal. Nem köveket vagy Molotov-koktélokat dobálnak, nem.
Konkrétan az a baj, hogy lőnek. Vaktában. Rakétákat. Hajdanában kályhacsőből barkácsolt remekeket, manapság inkább Iráni exportot.
2003 óta lakunk itt, a dolog nagyjából 2000 óta tart.
Konkrétan az a baj, hogy lőnek. Vaktában. Rakétákat. Hajdanában kályhacsőből barkácsolt remekeket, manapság inkább Iráni exportot.
2003 óta lakunk itt, a dolog nagyjából 2000 óta tart.
2009-ig nem volt izraeli válaszcsapás – ha eltekintünk a gázai övezet zsidó lakosságának 2005-ös egyoldalú deportálásáról. Igen, deportálás. Így nevezik azt, ha egy terület lakosságát – akarata ellenére – kitelepítenek otthonából a visszatérés lehetősége nélkül.
Akkoriban megkérdezték tőlem (Kossuth rádió), hogy mit gondolok erről a “kivonulásról” (a nemzetközi média mindig remekelt, ha eufemizmusokról van szó). Azt válaszoltam, hogy bár apolitikus alkat vagyok, a megérzésem az, hogy ezzel csak szabad kezet és zöld utat és sok egyéb hasonló közhelyet adnak a terroristáknak. Mert bár addig is volt rakétázás, azért mégsem ennyi, hiszen jelen volt az izraeli katonaság, ami mégiscsak visszatartó erőt képviselt fegyverimport tekintetében.
Így legyen lottó ötösöm! Még soha egyetlen jóslatom – pláne politikai – nem vált ilyen mértékben valóra. 2005 után drámaian megnőtt a rakétatámadások száma, a Hámász nagyon gyorsan az egyetlen politikai tényezővé vált Gázában (a többi párt tagságát azóta sem látta senki). Mégis 2008 végéig kellett várni az első komolyabb beavatkozásra Izrael részéről (a “hosszantűrés” bibliai fogalmát maximálisan kimerítve).
Mivel Eszter (a feleségem) épp 9-ik hónapos terhes volt, igen rosszul érintett bennünket, hogy az askeloni kórházat cakkumpakk katonai kórházzá alakították. Puff neki, mehetünk Beer Shevára vagy Rechovotra. Szerencsénk volt, szülés előtt egy héttel (január közepén) véget ért a hadművelet – sajnos nem vitték végig a koncepciót, máig ennek a levét isszuk -, és január végén, Askelonban megszülethetett a kislányunk.
Deja vu? Most ugyan nyár közepe van, de Eszter 9-ik hónapos terhes és nem tudjuk, hova mehetünk szülni, ha beüt a magzatvíz.
2008-ban még nem volt hova rohanni, ha Ceva Adom volt (riadó – itt nem sziréna van, hanem hangszóróból ez a két szó hangzik el négyszer, elég hátborzongató).
2008-ban még nem volt hova rohanni, ha Ceva Adom volt (riadó – itt nem sziréna van, hanem hangszóróból ez a két szó hangzik el négyszer, elég hátborzongató).
Tévés közvetítőkocsik az út szélén.
Ezt írtam tegnap.
Ma átolvastam és gondolatban összetéptem az egészet. Látom a hazai és a nemzetközi médiavisszhangot, a facebook-hozzászólásokat. Szerintem már mindent elmondtak, amit el lehet mondani pro és kontra. Nem látom, milyen újdonsággal szolgálhatok még.
Hívogatnak különféle magyar médiumok, rádió, tévé, telefonon nyilatkozom. Szólok anyuéknak, hallgassatok, ekkor és ekkor leszek adásban.
Meghallgatják. Sms anyutól: ez archív felvétel? Mondom, nem miből gondolod? Mert már 5 éve is ugyanezt mondtad…
Hívogatnak különféle magyar médiumok, rádió, tévé, telefonon nyilatkozom. Szólok anyuéknak, hallgassatok, ekkor és ekkor leszek adásban.
Meghallgatják. Sms anyutól: ez archív felvétel? Mondom, nem miből gondolod? Mert már 5 éve is ugyanezt mondtad…
De hát mit mondhatnék, ha tényleg ugyanez ismétlődik folyton?!
Címkék:Izrael