Szombaton volt a totalitárius diktatúrák európai emléknapja
A náci haláltáborok és a szibériai Gulag: a diktatúrák szimbólumai, ahol milliók haltak meg a 20. században. Az európai emléknap megtartásáról – részben magyar kezdeményezésre – 2011-ben határozott az Európai Unió.
Keresztszeghy Zsuzsanna családját teljesen kisemmizték a kommunizmus alatt. A Híradónak azt mondta: minden vagyonukat elvették, testvérét tönkretették, neki pedig külföldre kellett menekülnie a diktatúra elől. „Az utolsó volt a kitelepítés, amikor a pasaréti lakásunkat is elvették. 4 órán belül nem tudtunk úgy összepakolni és elvinni mindent. Még a lehetőség sem volt meg, még a bútorokat is mindent elvesztettünk. Utána semmit nem kaptunk vissza” –mondta Keresztszeghy Zsuzsanna .
Egyes becslések szerint a kommunizmusnak 100 millió halálos áldozata volt világszerte. A Szovjetunióban uralkodó sztálini rémuralom alatt körülbelül 20 millióan haltak meg, csak a Gulágokon, kényszermunkára ítélve, kiéheztetve. Magyarországon félmillióra tehető a kommunizmus áldozatainak száma. A második világháborúban pedig hatmillió zsidó, köztük hatszázezer magyarországi zsidó halt meg a náci koncentrációs táborokban. Mindkét diktatúra áldozataira emlékeztek a Terror Háza Múzeumban és az épület oldalánál lévő Hősök falánál.
„Ez az emléknap valamifajta elégtétel, egy lehetőség és rajtunk múlik, hogy hogyan használjuk fel, hogy évről-évre, bemutatva ezeket a bűnöket mégiscsak igazságtételt tegyünk, ami ahhoz kell, hogy lelkileg, szellemileg valóban fel tudjunk állni” – fogalmazott Tallai Gábor programigazgató. A totalitárius diktatúrák áldozataira 2011 óta emlékeznek Európa-szerte. Az unió ekkor fogadta el közös magyar, lengyel és litván kezdeményezésre, hogy ezen a napon emlékezzenek az áldozatokra. 1939-ben ugyanis augusztus 23-án írták alá a Molotov-Ribbentrop paktumot, a szovjet-német megnemtámadási szerződést, ami közvetlen előzménye volt a második világháborúnak.
Navracsics: a totalitárius rendszerek ellenszere a demokráciában élő nemzetek közössége
A totalitárius rendszerek egyetlen ellenszere a demokráciában élő nemzetek közössége – jelentette ki Navracsics Tibor külgazdasági és külügyminiszter szombaton, a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján Budapesten, a Terror Háza Múzeumnál rendezett megemlékezésen. Bármilyen biztonságpolitikai fenyegetés jelenik is meg a környékünkön, tudjuk, ha szolidárisak vagyunk egymással, ha egységesek vagyunk, akkor Európát, a békét és a demokráciát nem kezdheti ki semmi – mondta Navracsics Tibor. Úgy fogalmazott, “mi pontosan tudjuk, hogy a totalitárius rendszereknek egyetlen ellenszere van: a szabadság és a függetlenség alapján demokráciában élő nemzetek közössége.”
Ez az egyetlen út a jövőbe, és azt is tudjuk, hogy ez az a kötelességünk, amelyet le kell rónunk a totalitárius rendszerek áldozatinak emlékére – mondta Navracsics Tibor. Emlékeztetett: 75 évvel ezelőtt a Német Birodalom és a Szovjetunió külügyminisztere aláírtak egy örök barátsági és megnemtámadási szerződést. A két totalitárius diktatúra 1939. augusztus 23-án szövetséget kötött egymással harmadik országok kirablására, valamint arra, hogy a demokratikus és békés Európát eltiporják. Ez a megegyezés megpecsételte a balti államok és a kelet- és közép-európai országok jövőjét – jelentette ki Navracsics Tibor kitérve arra, hogy azok “az erők”, amelyek 75 évvel ezelőtt megkötették ezt a szerződést, valójában korábban, az első világháborúban születtek. Akkor született a bolsevizmus, és az első világháborút követő csalódás, a háborús vereség okozta szétesés hívta életre a nemzetiszocialistákat – mondta.
Navracsics Tibor kiemelte: a totalitárius rendszereket az első világháború, annak pusztítása, és az azt követő elszegényedés, valamint összeomlás hívta életre. Szólt arról is, hogy ezek a totalitárius rendszerek időnként vitatkoztak egymással, időnként a másikban jelölték meg a legfőbb ellenséget, de a mélyben és a legalapvetőbb kérdésekben egyetértettek. Egyetértettek abban, hogy olyan rendszert akarnak létrehozni, olyan Európát akarnak, ahol az ember csak eszköz és nem cél – mondta Navracsics Tibor. Mint kifejtette, a két rendszer által elképzelt Európában minden egyes embernek valamilyen jövőbeni cél – legyen szó akár a fajilag tiszta Európa, vagy akár az osztályok nélküli világ – érdekében kell élnie. Amennyiben azt nem maximálisan tudja szolgálni, akkor el kell pusztulnia.
Navracsics Tibor hangsúlyozta, a két totalitárius rendszer egyetértett abban is, hogy egy közös ellenségük van: a demokrácia. A közös cél emberek millióinak életét követelte, kifosztotta Kelet- és Közép-Európát és amely, több nemzedéknyi időre elvette ennek a térségnek a szabadságba vetett hitét és reményét. Mi, kelet- és közép-európaiak pontosan ismerjük a totalitárius rendszerek természetét. Látjuk a rendszerek következményeit, a gyűlölséget, az irigységet, a szétzilált társadalmi struktúrákat, az elbizonytalanodott értékrendet, a bizalmatlanságot – jelentette ki Navracsics Tibor.
Mint mondta, az újjáépítés 25 évvel ezelőtt kezdődhetett azzal, hogy a kelet-német turistáknak visszaadtuk a szabadságot, valamint az észtek, a lettek és a litvánok akkor milliós demonstrációval nyilvánították ki a függetlenség, a szabadság iránti és a Szovjetunióból való kiszakadás újbóli kívánságát. Ebben a 25 évben végre megvalósíthattuk évszázados álmainkat, hogy ott lehessünk Európában és elmondhassuk a véleményünket, részt vehessünk Európa jövőjének alakításában és biztonságban érezhessük magunkat – tette hozzá.
A beszédet követően a megjelentek mécseseket helyeztek el az áldozatok emlékére a Hősök falánál, elsőként Navracsics Tibor, Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára és Horváth János volt országgyűlési képviselő. A megemlékezésen jelent volt Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, Antall Józsefné, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök özvegye, valamint több – köztük az amerikai, a belga, a francia, a lengyel és az osztrák – nagykövetség képviselője.
