Szerszámosládában, szemeteszsákban, koporsóban csempészte ki a gyerekeket Irena Sendler ápolónő
A lengyelországi Cieszynben hatalmas falfestménnyel tisztelegnek Irena Sendler emléke előtt. Irena lengyel ápolónő volt, aki mintegy 2500 zsidó gyerek életét mentette meg azzal, hogy – saját élete kockáztatásával – kicsempészte őket a varsói gettóból.
A Klamra Alapítvány kezdeményezésére Lengyelország különböző városaiban freskók örökítik meg Irena Sendler személyét és történetét. A gyönyörű, multikulturális történelméről ismert dél-lengyelországi Cieszynben lengyelek, csehek, németek éltek együtt. A második világháború előtt jelentős zsidó kulturális központ volt. A bátor és jószívű Irena különleges portréjánál nem is lehetne elevenebb, szebb emléket állítani a zsidó örökségnek és a két nemzet, a zsidók és a lengyelek tragikus sorsának – vallják Cieszynben.
Irena Sendler 1910-ben született Varsóban. Gyerekkorától szoros szálak fűzték a zsidókhoz. Orvos édesapja egy Varsó melletti kisvárosban praktizált.
“A legtöbb páciense szegény zsidó volt, akiket ingyen gyógyított.”
Amikor tífuszjárvány tört ki, ő volt az egyetlen orvos, aki vállalta a betegek kezelését. Majd maga is tífuszfertőzést kapott, és belehalt. Irena akkor hétéves volt. Miután elveszítette az édesapját, a helyi zsidó közösség felajánlotta az édesanyjának, hogy fizeti a kislány taníttatását. Az anya ugyan nem fogadta el az ajánlatot, mert tudta, hogy a zsidók nagy szegénységben élnek, de Irena egy életre megjegyezte ezt, és a szívébe zárta őket.
Az ápolónő a német megszállás előtt Otwockban és Tarczynban lakott, ahol a városi szociális osztályokon dolgozott. 1939-ben, amikor a náci Németország hadüzenet nélkül megtámadta Lengyelországot, a varsói önkormányzatnál kapott munkát. Ekkor kezdte meg zsidósegítő tevékenységét.
“Társaival együtt több mint 3000 hamis iratot készített zsidó családok számára, titokban élelmiszerrel, gyógyszerrel és pénzzel is támogatták őket.”
Mivel a nácik rettegtek a járványoktól, a gettón belül 1940-ben kitört tífuszjárvány lehetővé tette Irena számára, hogy – a szociális osztály alkalmazottjaként – egészségügyi vizsgálatokra hivatkozva bejusson a varsói gettóba, és ott szabadon mozoghasson.
1942-ben csatlakozott az újonnan alakult Żegota (zsidómentő) földalatti szervezethez, amely őt bízta meg a gyermekekkel foglalkozó csoport vezetésével (fedőneve Jolanta volt). A falakon belül egyfelől szolidaritásból, másfelől az álcázás hitelessége érdekében sárga csillagot viselt. Együttműködött a városi önkormányzat gyermekrészlegével és az RGO-val (Rada Główna Opiekuńcza), amely egy német hatóságok által jóváhagyott lengyel segélyező intézmény volt. Irena szervezte meg a zsidó gyerekek kijutását a gettóból.
“A csecsemőket szerszámosládába, a nagyobb gyerekeket ruhás- és szemeteszsákokba, dobozokba, bőröndökbe, koporsókba rejtve csempészték ki, és vitték tovább teherautókkal, villamossal, vagy – egy felnőtt beteg alá fektetve – mentőautóval menekítették ki őket.”
Gyakran pincéken, csatornákon át jutottak el a gettóval szomszédos városi bíróság épületébe. Sok gyereket úgy mentettek ki, hogy a Żegota német tiszteknek álcázott emberei erőszakot mímelve kiragadták őket a sárga csillagot viselő Irena vagy beavatott segítőtársnői karjaiból.
“Mivel a babák gyakran sírtak, Irena és egy teherautó-sofőr társa maguk mellett tartottak egy kutyát, és betanították, hogy ugasson, amikor németek közelednek. Az okos kutya harsány ugatása elnyomta a gyereksírást.”
Minden műveletet másodpercnyi pontossággal ki kellett számítaniuk. A nagyobbacska gyerekeknek el kellett magyarázni, mi történik velük, hiszen szükség volt az aktív közreműködésükre. Egy megmentett fiú emlékezéséből tudjuk, hogy Irena azt mondta: ,,A sarkon van egy biztonságos ház, oda kell eljutnod. Várd meg, amíg elhalad a német járőr, majd számolj 30-ig, utána rohanj az utcára a csatornafedélhez, és ugorj!”. Az akna fedelét arra a pillanatra megnyitották alulról, és a gyereket ,,elnyelte a föld”. A szennyvízcsatorna csövein keresztül menekült ki a gettóból.
