Szeretkezz és háborúzz: Tel Aviv európai szemmel

Írta: Lukács Andrea / hvg.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

Tel-Avivot a világ egyik legjobb partivárosaként emlegetik az utóbbi években. A Budapestről három órányi repülőútra fekvő tengerparti városban az év szinte bármelyik évszakában felmelegedhetünk, de ebbe a mediterrán forgatagba csöppenve megérthetünk valamit a cionizmusról is. És közben megtapasztaljuk, hogy a fenyegetettség érzete máshogy edzi az izraeli embereket, mint az európaiakat. Pedig első pillantásra úgy tűnik, a jólét, a kényelem és kellem megteremtésén túl más nem is érdekli az ott élőket. Riport.

Fotó Flickr Creative Commons israeltourism - Dana Friedlander

(Fotó: Flickr / Creative Commons / israeltourism – Dana Friedlander

Első jelenet: fiatal lány sétál az utcán, hazafelé tart. Sűrű, fekete hajából néhány tincset felcsatolt, mert február közepén, a tel-avivi télben megizzadt. Ingujját feltűrte, úgy fest, mint ahogy nálunk egy suliból hazafelé tartó kamasz a testnevelés óra után. Csak rajta zöld egyenruha van, vállán hatalmas fegyver.

Második jelenet: a mozibejáratnál a befelé tartó emberek özöne hirtelen összeszűkül és egy sorrá alakul. A bejáratnál két férfi áll, sorban már előre nyitják ki táskáikat a látogatók, és hagyják, hogy belenézzenek a biztonságiak.

Harmadik jelenet: a pláza parkolóházánál egy idősebb férfi áll a sorompónál. Ahogy közeledik az autó már lép is a csomagtartóhoz, kinyitja és belenéz. Van, hogy a hátsó ajtókat is feltépi, vagy csak benéz az ablakon.

Aki Európából Tel-Avivba utazik, méghozzá először, az nemcsak ezeken az ott teljesen hétköznapinak számító jeleneteken fog csodálkozni, hanem már a repülőtéren inzultusnak érezheti a kérdezősködést: mit fog csinálni, kinél lakik, honnan ismeri, mióta, mit csinálnak majd együtt, meddig marad, mivel foglalkozik, mivel keresi a kenyerét? Amikor fokozottabb a helyzet Izraelben, magánéleti titkokba is belekérdeznek az idegenrendészet emberei, akiket arra képeztek ki, hogy kiszűrjék az ellenséget, a rendbontókat, az “arabbarátokat”. Nem mintha visszafordítanák nyomós ok híján bármelyiket, csak fintorognak, vagy szemmel vernek.

Ám amint átjutunk a Ben Gurionon, elkezdhetünk beleszeretni a városba. A februári húsz fokos télbe például, a fűszeres levegőbe, az ok nélkül, viccből is dudáló autósokba, és bármelyik zsidó-arab ételbe: a paradicsomos, padlizsános, humuszos saksukába, amibe egy tojást ütnek, és elénk rakják a narancssárga flair székekkel telepakolt tengerparti sétányon. Aztán ott vannak azok a dús szemöldökű kreol férfiak, és rekedthangú, karakán nők. Az pedig végképp nem marad szomjan, aki ereszdelahajamra vágyik: Tel-Avivot az utóbbi években a legfelszabadultabb, legbulisabb városként emlegetik – a Lonely Planet 2012-ben két top 10-es listáján is feltüntette, az egyik a hedonista kiruccanások ajánlásait tartalmazza (ezen Budapest is szerepel), a másik a világ legjobb partivárosai között sorolja fel az izraeli várost Belgrád, Buenos Aires és Montreal mellett.

Utcai büfé (ochel bar) Tel Avivban fotó Balogh Szonja

Utcai büfé (ochel bar) Tel Avivban (fotó: Balogh Szonja)

A New Yorkban 1969-ben feltalált melegfesztivált, a Pride-ot itt például százezres tömeg ünnepli minden júniusban, ami példátlan a környéken, de még Európában is csak a legnyugatibb részeken észlelhető hasonló nyitottság. Az 1948-ban létrejött államban, bár sok ellenséggel kell megküzdeniük a közvetlen határokon, úgy tetszik, tárt karokkal fogadják a másságot, és minden erejükkel azon vannak, hogy megteremtsék a könnyed, kényelmes, és a gondtalanságot legalábbis mímelő élet feltételeit.

Ünnepelni, bulizni már az első kibucok létesítői, a narancsfatermesztő pionírok is nagyon tudtak, ez derül ki például a Hazám, az ígéret földje című, 2013 év végén magyarul is megjelent vaskos könyvből. Ari Shavit a Haaretz külpolitikai újságírója, Izrael 1890-ben induló újkori történelmét és az izraeli embereket mutatja be: az ambiciózus építőket, a saját bőrükön megélt holokausztot magukban elnyomókat, a mindig rettegő föld- és honfoglalókat, a fiatalokat és erőtől duzzadókat, az arabüldözőket, a meggyengült családfőket, az amazon anyákat, a korrupt politikusokat, a humánus, mérsékelt és kiegyensúlyozott cionizmusban hívőket és a csalódottakat.

 A teljes cikk itt olvasható.

támogatás