Százszor száz méteres ország

Az izraeli-libanoni határtól alig négy kilométerre évtizedekkel ezelőtt kikiáltotta függetlenségét egy különös hippi” mikroállam, amely békében él szomszédságával, s immár mintegy tizenöt éve beletörődtek létébe az izraeli hatóságok is.

Eli Avivin, az önálló” mikronemzet alapító elnökén, és feleségén, Rinán kívül egyetlen polgára van, aki már nyolcvanötödik évét tapossa, Parkinson kór kínozza és állandó gondozónő segítségére szorul.

Az 1948-49-es függetlenségi háború veteránja, Eli Avivi 1971 áprilisában egy monokinis hippilánnyal az oldalán, izraeli és külföldi hippik gyűrűjében egy sajtótájékoztatón jelentette be állama függetlenségét Izraeltől.

A tízezer négyzetméteres területen azóta is saját zászlajuk leng, s ma is adnak akzívi útlevelet a turistáknak, s saját pecsétjüket is beleütik bármely eléjük tett útiokmányba.

A különös mikroállam története 1952-re nyúlik vissza, amikor a húszas éveiben járó Eli Avivi elhatározta, hogy utazásainak történetét egy elhagyott arab tengerparti falu, Al-Zib romjai között fogja megírni. Perzsa zsidó édesapjával és iraki zsidó édesanyjával a harmincas években egy évesen került Palesztinába. Tel-Avivban töltötte gyermekkorát, egy kibucban mezőgazdasági képzésben részesült. Avivi 1946-ban csatlakozott a paljamhoz, a kibucok katonai szervezetének, a Palmahnak a tengeri egységéhez.

Az izraeli hadsereg haditengerészetében végigharcolta a függetlenségi háborút, majd tengerészként bejárta a fél világot: Grönlandon eszkimók, Afrikában pedig kezdetleges törzsek között élt. Visszatérése után magányosan tanyát vert a még katonaként megismert arab falu egyik romos házában. A faluból egy Akkóba költözött – korábban a zsidókkal együttműködő – család kivételével mindenki Libanonba menekült.

1953-ban a hatóságok ki is utalták számára a lakatlan települést, ahol már az ókor óta mindig volt kikötő és falu. Az ásatások szerint Tel Akzív először a föníciai időkben népesülhetett be az i. e. 1800 -1550 körül, s Ahzibként a biblia is megemlíti. Az egyiptomiak, Nagy Sándor, a görögök, a rómaiak, az oszmán törökök és az arabok is uralmuk alá vonták.

Eli Avivi az ötvenes években halászként kereste kenyerét, a halat a környező kibucoknak adta el, s megírta soha ki nem adott két könyvét kalandjairól, valamint kutatta és gyűjtögette a tengerből és a föld alól előkerülő régészeti maradványokat, miközben szinte teljesen függetlenítette magát a környező világtól. Bungalókat épített az őt egyre gyakrabban látogató fiatalok fogadására és élénk társasági életet élt afféle helyi guruként.

Az elhagyott falu muhtárjának házában ma is megtekinthető múzeumot rendezett be szedett-vedett régiségekből, amelyek közt éppúgy megtalálhatóak ókori leletek, mint huszadik századi érdekességek, így az arab polgári jólétet tükröző bútormaradványok.

1959-ben az izraeli hatóságok elhatározták, hogy természetvédelmi területet és nemzeti parkot alakítanak ki ezen a területen, majd 63-ban megjelentek a munkagépek, s hadat üzentek Eli Avivi birodalmának.

A csodálatosan tiszta vizű tengeröböl melletti dombocskát, amelyet sokan a világ egyik legromantikusabb csücskének tartanak, a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején Avivi fennhatósága mellett birtokba vették az izraeli és a külföldi hippik, akik önkéntes munkában faházakat és közösségi épületeket húztak fel, s egyre inkább összetűzésbe keveredtek a több házat is lebuldózereztető hatósággal.

Avivi jogi csatározásokra is kényszerült, egyebek között amiatt, mert meztelenül táncolva ünneplő fiatalok gyűrűjében mindenféle rabbinikus végzettség nélkül házasnak nyilvánított két izraeli fiatalt.

1972 nyarán ötezren jeletek meg az első akzívi zenei fesztiválon, és mindennaposak voltak a korabeli rockzenekarok fellépései. A hatóságok azonban a közvetlen szomszédságában építeni kezdett nemzeti parknak akarták átadni a területet, s állandósult a háborúskodás és a pereskedés az állami szervekkel.

Avivi egyszer egyenesen Richard Nixon amerikai elnökhöz fordult, miután hiába ostromolta beadványokkal Golda Meir akkori izraeli miniszterelnököt. A még a kibucban megismert Simon Peresz kommunikációs miniszter Abba Evan egykori külügyminiszterhez irányította, aki arra kérte őt, hogy ne zaklasson ügyével külföldi kormányokat, hanem azt a helyi hatóságokkal rendezze.

Az évtizedekig tartó küzdelem Avivi győzelmével végződött, egy bírósági határozat 99 évre neki ítélte az addigra híressé vált önálló államát”. Mintegy tizenöt éve béke honol a területen, s bevezették a hostelként és kempingként működő intézménybe az áramot. Már pontosan fizetik a számlákat a béke szigetén, amely a térségben egyedül nem vett részt soha semmilyen közel-keleti háborúban. Ma már tilos a hangos zeneszó, hogy ne zavarja a jelenleg ott nyaraló, zárt láncú kamerarendszerrel is vigyázott hippi-unokák álmát.