Százötven éves a magyar zsidóság emancipációja – konferencia Budapesten

Százötven éve fogadta el a magyar zsidóság politikai és polgári emancipációjáról szóló törvényt az Országgyűlés, és 140 éve kezdte meg működését a rabbiképző intézet Budapesten. Ebből az alkalomból kétnapos konferencia kezdődött hétfőn a fővárosban.

Frölich Róbert országos főrabbi megnyitó beszédében hangsúlyozta: a 150 éve elfogadott törvény megnyitotta az utat a magyarországi zsidóság társadalmi beilleszkedése felé.

Ennek eredményeképpen a zsidó művészet, tudomány és kultúra hangsúlyosan szerepel Magyarország történetében, amivel egyszerre szolgálják az ország és a magyarországi zsidóság javát – hangsúlyozta a főrabbi. Úgy vélekedett: egy nemzet akkor tudja beteljesíteni küldetését, akkor tud naggyá válni, ha magába olvaszt különböző kultúrákat és szellemi irányzatokat.

A konferencián a többi között azt akarják számba venni, hogy a magyar zsidóság mivel járult hozzá Magyarország fejlődéséhez – mondta a főrabbi.

Schweitzer Gábor jogtörténész úgy fogalmazott előadásában, hogy az emancipáció hozzájárult a rabbiképző megalapításához, a rabbiképző pedig az emancipáció kiteljesítéséhez.

A kérdés a reformkortól kezdve napirenden volt, végül a kiegyezés után tűzte napirendjére az Országgyűlés. A törvény csupán két szakaszból állt: az első a keresztényekkel megegyező polgári és politikai jogokat biztosított a zsidóságnak, a második pedig hatályon kívül helyezett minden ezzel ellentétes jogszabályt.

A törvény kihirdetése után országszerte hálaadó istentiszteleteket tartottak a zsinagógákban, és arra szólították fel a híveket, hogy forrjanak egybe a nemzettel, az egy föld, egy alkotmány, egy haza jegyében – mondta Schweitzer.

A jogszabály nyomán Wahrmann Mór személyében – Budapest-Erzsébetváros képviseletében – 1869-ben került be az első zsidó származású honatya az Országgyűlésbe. Ugyanakkor a zsidó vallás bevett felekezetté nyilvánítása csak 1895-ben valósult meg; a késedelem legfőbb oka a mintegy ötszáz hitközség központi szervezetének hiánya volt – tette hozzá a szakértő.

A továbbiakban arról szólt, hogy már a reformkortól igény jelentkezett egy rabbiképző intézet alapítására, a magyarországi rabbik ugyanis Prágában, Berlinben vagy Breslauban (Wroclaw) tanultak.

Végül 1877. október 4-én tartották az intézmény ünnepélyes megnyitóját, amelyen megjelent Tisza Kálmán miniszterelnök és Trefort Ágoston kultuszminiszter is – ismertette a jogtörténész.

A konferencia alkalmából kiadott ismertetőben az olvasható, hogy 1867-ben gróf Andrássy Gyula miniszterelnök és báró Eötvös József akkori vallás- és közoktatási miniszter terjesztette be az 1867-es XVII. számú törvénycikkelyt “az izraeliták egyenjogúságáról”. A törvényt az Országgyűlés 1867. december 20-án, a főrendi ház december 22-én fogadta el, Ferenc József pedig december 27-én szentesítette.

Tíz évvel később, 1877. október 4-én nyitotta meg kapuit az Országos Rabbiképző Intézet. A rabbiképző szinte a megszületésétől kezdve a magyar zsidó modernitás legfontosabb intézménye, a neológ, a magyar társadalom életébe beilleszkedő zsidóság felsőoktatási fellegvára, amely a hebraisztika és a judaisztika több világhírű, reprezentatív tudósát adta Magyarországnak és a világnak – írták.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének Országos Főrabbi Hivatala és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem által szervezett konferencia megnyitóján megjelent Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, valamint Lackner Pál, a Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsának titkára is.