Százéves álom: a kurdok pillanata
Egyre valószínűbb, hogy az Iraki és Szíriai Iszlám Állam (ISIS) Irakot széthullás-közeli állapotba taszító erőszakos terjeszkedése lesz az önálló Kurdisztán létrejöttének első állomása. Iraki Kurdisztán elnöke, Maszúd Barzani nemrég egy CNN-nek adott interjújában kiemelte: “eljött az idő a kurd nép számára, hogy döntsön a jövőjéről”. Az elnök felkérésére a parlament megkezdte egy függetlenségi referendum előkészítését. Bár egyelőre korai biztosat mondani, úgy tűnik, hogy többről van szó, mint egy nép magányos “szabadságharcáról”: a jelenlegi helyzetben az Egyesült Államoktól kezdve az ISIS-szel harcoló államokig sok szövetségesre lelhetnek. A kurdok az 1800-as évek vége óta várnak egy ilyen lehetőségre. Kérdés, hogy ki tudják-e használni a kínálkozó alkalmat?
Emlékeztető
Az utóbbi időkben megerősödött ISIS támadást indított Irak északi és Szíria keleti területeinek elfoglalására egy kalifátus létrehozásának céljával. Az offenzíva kezdete óta mindkét országban jelentős területeket vontak fennhatóságuk alá, ám a kurd irányítás alatt álló részek sikerrel ellenállnak. Az amerikaiak kivonulása óta meggyengült iraki hadsereg nem volt képes megállítani a támadást. A hírek fegyvereiket eldobó, túlerőben levő, ám a radikális iszlamista harcosok brutalitásának hírétől megfutamodó alakulatokról szóltak.
A nemrég még Bagdadot ostromló csapatokat ugyan visszaszorították a Szamarrától északra fekvő Tikritig, ám ez a törzsi milíciák segítsége nélkül nem sikerülhetett volna. Ebben a helyzetben kezdte el magát önállósítani a félig autonóm Iraki Kurdisztán, amely hadseregére, a Pesmergára támaszkodva július 12-én visszafoglalta az ISIS által elfoglalt Kirkukot, Észak-Irak olajkitermelési központját.
A Pesmerga egyik T-55 tankja Kirkuk külvárosában (fotó: Boris Niehaus)
Olaj és függetlenség
A kurd autonómia kérdése nagyban függ attól, hogy fenn tudja-e tartani a Pesmergát. A Kurd Regionális Kormány költségvetésében – a CNN értesülései szerint – jelenleg kb. 340 millió dolláros hiány mutatkozik, ami a konfliktus szélesedésével egyre csak növekedni fog. Mivel a Núri el-Máliki által vezetett központi kormány hónapok óta elzárta a költségvetési pénzcsapokat, a kurdok nem jutnak hozzá olajexportból származó bevételek Iraki Kurdisztánra eső 17 százalékhoz sem. A többi lehetőséget mérlegelve nincs más választásuk, mint a központi irányítástól függetlenül eladni a saját olajukat.
A legfrissebb számítások szerint havonta 20 millió hordó nyersolaj eladásával könnyedén fedezni tudnák a kieső bevételeket. Jelenleg napi 100.000 hordó érkezik Kurdisztánból a törökországi Ceyhan kikötőjébe, azonban ez a szám a kirkuki olajmezők és a Kirkuk-Ceyhan vezeték megszerzésével tovább nőhet. Kérdéses azonban, hogy egyáltalán tudják-e értékesíteni a nyersolajat, és ha igen, akkor kinek?
Az első vevő – Törökország
Aki járt már Irak északi részén, az tudja, hogy bármit is akar venni, az nagy eséllyel török exportáru lesz. Mindez számokban Iraki Kurdisztánt Törökország második legnagyobb exportpiacává teszi, a cserének pedig kitűnő alapja az olaj, amelynek az eladását eddig is a török bankrendszeren keresztül bonyolították le.
A szoros együttműködést erősítendő, nemrég 50 éves gazdasági megállapodást kötött a Recep Tayyip Erdogan által vezetett török kormány a Kurd Regionális Kormányzattal. Bár a szerződés részletei nem világosak, az biztos, hogy megerősíti Iraki Kurdisztán jövőbeli pozícióját és sok előnnyel szolgál Törökország számára is.
Iraki Kurdisztán területén 6,5 millió kurd él, Törökországban 14 millió, ami a lakosság kb. 18 százalékát teszi ki. A közelgő választásokon az Erdogan által vezetett Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) sok szavazatot nyerhetne az ország kurdjaival való kibékülésen, és mindezt a saját területeikből való veszteség nélkül. Azzal, hogy nagy mértékben támogatnak egy Szíria és Irak területén létrejövő kurd államot, megelőzhetik a “nagyobb rosszat” és növelhetik a befolyásukat a régióban.
A másik aspektus megértéséhez elég egy pillantást vetni egy közel-keleti térképre: egy a török-szír és török-iraki határ mentén létrejövő ország kitűnő ütközőzónává válhatna Törökország és a mostani háborús övezetek között, valamint hosszútávon, a szervezett hadseregnek köszönhetően hozzájárulhatna az egész régió nyugati értelemben vett stabilitásának növeléséhez. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk, kinek áll az érdekében leginkább egy nyugatot támogató állam a 22 arab ország tengerében.
Egyedül a Közel-Keleten – Izrael
Július 27-én Benjámín Netanjáhú, Izrael miniszterelnöke a Tel-Avivi Egyetemen tartott beszédében a következőkkel támasztotta alá a kurd függetlenség létjogosultságát: “A kurd egy harcos nép, amely bebizonyította politikai elkötelezettségét, politikai mérsékeltségét, így megérdemli a politikai függetlenséget”. Egy autonóm kurd állam létrejötte többszörösen Izrael érdekében állhat.
Egy nemzet önrendelkezési jogának elidegeníthetetlenségére alapozza Izrael a saját létjogosultságát is. Önmagát veszélyeztetett kisebbségnek definiálja az “arab dzsungelben”. Nem áll messze ettől a gondolatmenettől a kurdok helyzete, akik 35 milliós népként egyáltalán nem rendelkeznek saját országgal a folyamatos harc ellenére, amit a területeikért vívnak.
Izrael számára precedensértékű lehetne az új állam születése, amivel a saját jelenlétüknek adhatnának új legitimációt, amellett, hogy a Közel-Keleten elérhetővé válna számukra egy potenciális nyugatbarát, vagy legalábbis önálló politikát folytató szövetséges. Azonban ezen felül van még egy fontos indok.
“Nem minden olaj, ami a Közel-Keleten van”. Bár ritkán igaz, mégis az Izraelre, melynek nyersolaj-termelése kevesebb, mint a fogyasztás 700-ad részét teszi csak ki. Az arab országokkal való fagyos viszonya miatt szinte lehetetlen a közelből olajat szereznie, így rászorul a legkülönbözőbb helyekről való importálásra, mint Angola, Kolumbia, vagy Oroszország. A kurdoktól való vásárlással pénzt takaríthatnak meg és logisztikai előnyre is szert tehetnek.
