Száz magyar tóratekercs Nyizsnij Novgorodban

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija, Köves Slomó több, mint 100 Magyarországról elrabolt tóratekercsre bukkant a Nyizsnyij Novgorod-i Lenin Könyvtár kézirat raktárában. Berl Lazar oroszországi főrabbi is beszélt a tórákról a Szombatnak nemrégen adott interjújában. 

A tekercsek – melyek feltételezett hollétéről több nemzetközi hírű kutató is említést tett korábban – 70 éve fekszenek ugyanannak az orosz könyvtárnak a raktárában, ahol korábban a sárospataki református könyvtár elveszett darabjaira találtak.

A Holokausztban elrabolt zsidó vagyonból, ez a legnagyobb egyben maradt judaika gyűjtemény, ami több mint száz tóratekercset, és más szakrális tekercseket (Eszter-könyve, Kohelet) foglal magában.

Köves rabbi, aki maga is hivatásos szofer, tóramásoló a tekercsek minden egyes darabját dokumentálta és kezdeményezte az orosz félnél a tekercsek restaurálását, közkinccsé tételét és közös együttműködés révén eredeti rendeltetésükre való visszaállítását. Egy pár nappal ezelőtt, az orosz fél hivatalosan is fogadta a rabbit és a tárgyalások megindultak.

—–

Magyarországról elrabolt zsidó vagyon

A magyarországi zsidó közösség, a hetven évvel ezelőtti Holokausztban nem csak egy szisztematikus népirtás áldozata lett, hanem javaitól és szellemi vagyonától is megfosztatott. A jogfosztó magyarországi zsidó törvények után, a ’44-ben bevonuló német seregek – külön erre specializálódott egységei – a magyar műkincseket, és különös tekintettel a zsidó közösség műkincseit szisztematikusan rabolta a pénzintézetek letétéiből, otthonokból és zsinagógákból. Abszurd módon, alig egy évvel később, ugyanazok a szovjet csapatok, amelyek a halálítéletük végrehajtására váró magyar zsidóságnak adták meg az élethez való esélyt, vették el és szállították a Szovjetunióba, a még megmaradt műkincseket, köztük judaikákat és szakrális tárgyakat. A háború végére, a már korábban Németországba került műkincsek és judaikák nagy része is a Szovjetunióba került.

 

Orosz kárpótlás

A rendszerváltozás utáni időszakban többször is felmerült az Oroszországba került magyar műkincsek, eredetileg magyar zsidó tulajdonú műkincsek és érintőlegesen a judaikák sorsa is. A kutatásokban és feltárásokban több neves kutató is részt vett. Mravik László, Sacco di Budapest címmel egy tudományos katalógus kötetet is kiadott az Oroszországban található magyar műkincsekről. A kutatók több helyen is utaltak rá, hogy magángyűjteményekből és közösségektől, zsinagógákból elrabolt nagy judaika gyűjtemények, köztük több száz tóratekercs is lehetnek Oroszországban. Mravik László elmondása szerint, maga a moszkvai Grabar Intézet akkori vezetője is elismerte: „minden ami Nyizsnyij Novgorodban található, az magyar eredetű”.

A visszaszolgáltatási folyamatok végül egyedül a sárospataki reformtus könyvtár pár darabjánál vezettek eredményre 2006-ban. Annak ellenére, hogy az orosz kárpótlási törvények (Szövetségi Törvény N. 64-FZ 1998 április 15., módosított Szövetségi Törvény 70-FZ 2000 május 25., 122-FZ 2004 augusztus 22, 155. bekezdés) szerint, az alábbi kategóriák nem eshetnek az orosz államosítás hatálya alá: „ami eredetileg vallási-szervezetek tulajdonát képezte, és az, ami kizárólag vallási, vagy jótékonysági célból hasznosítható, és nem szolgált katonai és/vagy náci (vagy fasiszta) érdekeket … , vagy melyek olyan egyénekhez tartoztak, akik elnyomás alatt voltak mert aktívan szembe szálltak a nácizmussal (vagy fasizmussal), beleértve a részvételüket a megszálló rezsim elleni nemzetközi ellenállásban, és/vagy elnyomás alatt voltak faji, vallási, vagy nemzeti hovatartozásukból adódóan”.

Kétség nem férhet ahhoz, hogy az említett három feltételnek leginkább a zsidó közösségektől elkonfiskált tóratekercsek felelnek meg.

 

Magyar tórák – hazai és nemzetközi támogatás

Az EMIH vezető rabbija 2012-ben kezdte el a tóratekercsek utáni kutatást. 2012 novemberében a European Shoa Legacy Institue (ESLI) és a Claims Conference által szervezett prágai kárpótlási konferencián hívta fel a figyelmet arra, hogy az elveszett tóratekercsek sorsára kellene összpontosítani. Különös tekintettel arra, hogy a 75 millió dollárral megtámogatott ESLI alapdokumentuma, a Terezin Declaration (2009. június 30.), amelyet 46 ország, köztük Oroszország is aláírt, a következőket deklarálja:

„Bátorítjuk a lépéseket, melyek biztosítják, hogy … azokat a szent tekercseket és szertartásos tárgyakat, melyek jelenleg állami kezekben vannak, visszaadják a zsinagóga használatába”.

Martonyi János, Magyarország külügyminisztere, a magyar Kormány támogatásáról biztosította Köves Slomót. „Meggyőződésem, hogy a hazahozatal, a jogos tulajdonosoknak való visszaadás, illetve újbóli rendeltetésszerű használat elősegítése, nemcsak feladatunk, hanem kötelességünk is.” – írta a rabbihoz címzett levelében. Az ügyhöz írásban támogatását adta a budapesti amerikai nagykövet, Eleni Tsakopoulos Kounalakis is, aki 2013 elején írt levelében azt ígérte, hogy „reményem szerint ezt a fontos kérdést meg fogom vitatni kulcs személyiségekkel, akik abban a pozícióban vannak, hogy segítsék az Ön erőfeszítéseit”.

A teljes cikk itt olvasható.