Százöt éve ezen a napon kezdődött az örmény népirtás

 Az akciósorozat Isztambulban indult 1915. április 24-én az örménység vezetőinek, elsősorban az értelmiségiek deportálásával. Az első áldozatok között volt Komitasz, a szerzetes-zeneszerző, aki egész életét az örmény egyházi zene tanulmányozásának szentelte, valamint Siamantó, a híres költő is.

Az antant Gallipolinál történt partraszállása után, 1915 áprilisában született meg a végleges döntés az örmények kiirtására. Irányításával Shoukrie oktatási minisztert bízták meg, akinek munkáját Talaat belügyminiszter felügyelte.

Az örmény települések lerohanásának ürügyéül az állítólagosan rejtegetett fegyverek elkobzása szolgált. Amerikai misszionáriusok jelentéseiből tudjuk, hogy ezen a címen tartóztattak le asszonyokat is, akiket meztelenre vetkőztetve frissen vágott faágakkal vertek össze. Különös kegyetlenséggel bántak el a papokkal, akiknek körmeit letépték, fogait kiverték, szakállát leégették és szemüket kivájták kivégzésük előtt. A hadügyminiszter, Enver pasa sógora, Dzsevdet bej rendszerint megpatkoltatta örmény foglyait, majd addig táncoltatta őket, amíg össze nem estek. Az egyik török katonai vezető Henry Morgentheau amerikai követnek azzal büszkélkedett, hogy az ifjútörökök a spanyol inkvizíció módszereit tanulmányozták, s azok közül is a legrafináltabbakat alkalmazták.

A hivatalos indoklásban szereplő vádat, miszerint a kelet-anatóliai örmények fegyveres felkelésre készültek volna, semmi sem bizonyította. Sőt, a Dashnak párt a világháború kitörése után felszólította a török hadseregben szolgáló örmény katonákat, hogy teljesítsék hazafias kötelességüket. A török hadsereg tagjaként mintegy 250 000 örmény vett részt a világháború első ütközeteiben. Ám 1915 elejétől munkaszolgálatra küldték a hadsereg örmény tagjait. Az áprilisi fordulat után többségüket, miután saját sírgödrüket is megásatták velük, 50-100 fős csoportokban egyszerűen lelőtték. Kharputban csak 1915 júliusában 2000 munkaszolgálatost végeztek ki. A német szövetségesek szóvá is tették ezt, mivel lelassult a Berlin-Bagdad vasútvonal építése.

Van városában az örmények ellenálltak és elbarikádozták magukat az óvárosban, amíg az orosz és a kelet-örmény csapatok meg nem mentették őket. Ugyancsak sikeres volt a Franz Werfel regényéből ismert Musza Dagh hősies védelme is. Hét örmény falu négyezer lakója ment fel a hegyre, hogy megküzdjön a sokszoros török túlerő ellen. őket 40 napos hősi védelem után a franciák mentették ki és szállították tengeri úton biztonságba. Urfában viszont az önvédelmi kísérletek tragédiával, tömeges pusztulással végződtek.

Rubicon