Az ENSZ New York-i közgyűlésén komoly vita várható arról, hogy a palesztinok ENSZ-státusát “megfigyelő állam”-ra emeljék-e.

Kanada nem támogatja, hogy a palesztinok ENSZ-státusát “megfigyelő állam”-ra emeljék – jelentette be Stephen Harper miniszterelnök. Mint mondta: országa az Egyesült Államokhoz hasonlóan úgy gondolja, hogy a palesztin államisághoz csakis az Izraellel folytatott közvetlen tárgyalásokon és egy átfogó rendezési megállapodás elérésén át vezet az út.

Megerősítette az elutasító álláspontot az Egyesült Államok is. Hillary Clinton külügyminiszter újságíróknak úgy fogalmazott: a kétállamos megoldás felé nem New Yorkon, hanem Jeruzsálemen és Rámalláhon keresztül vezet az út.

Németország sem fogja támogatni a palesztinok ENSZ-képviseletének “nem tag megfigyelő állam” státust biztosító határozattervezetet a világszervezet Közgyűlésének ülésén – jelentette be a német kormány szóvivője. Nagy-Britannia is csak  akkor támogatja a palesztinok kérését, ha garantálják, hogy visszatérnek a tárgyalóasztalhoz, és nem nyújtanak be keresetet Izrael ellen a Nemzetközi Büntetőbíróságon (ICC).

Támogatja viszont a jogállás módosítását Ausztria, Dánia, Franciaország, Norvégia, Spanyolország, Svájc és Törökország is.

Megfigyelők szerint csütörtökön Palesztina közel 130 szavazatra számíthat. Minden szavazat ugyanannyit ér, vagyis az 1,34 milliárd lakosú Kínáé ugyanannyit, mint a 10 ezer lelket számláló Fidzsi-szigeteké, vagy az Egyesült Államoké, annak ellenére, hogy Washington állja az ENSZ költségvetésének csaknem negyedét.

A palesztinok 1974 óta “megfigyelő entitásként” vannak jelen az ENSZ-ben, és a Vatikánhoz hasonlóan “nem tag megfigyelő állam” szeretnének lenni. A státus változása a világszervezetben egyúttal azt is maga után vonná, hogy a palesztinok kérhetnék felvételüket nemzetközi testületekbe, így az ICC-be is.

Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke nem véletlenül választotta a szavazás napjának november 29-ét, ez ugyanis a palesztinokkal való nemzetközi szolidaritás napja, amely az 1947-ben elfogadott, 181-es ENSZ-határozatra emlékeztet, amikor megszavazták Palesztina brit mandátum felosztását zsidó és arab részre, amivel lehetővé tették Izrael állam kikiáltását.