Szatmárnémeti etnikai változásai svéd szemmel
“Gazdaság és etnikumok Szatmárnémetiben 1867 és 1944 között” címmel írta doktorátusát a Anders Blomqvist. A svéd történész tíz évet kutatott dolgozatához, amely a stockholmi egyetem jóvoltából immár könyv formátumban is megjelent. Igaz, egyelőre csak angolul. Ezt mutatta be a szakember szombaton a Véndiáktalálkozón. Magyarul!
Blomqvist felesége ugyanis szatmárnémeti magyar nő, a szakember pedig ezt követően kezdett érdeklődni a szatmári megyeszékhely iránt. Saját bevallása szerint először azért kezdett el kutatni Szatmárnémetiről, mert azt tapasztalta, hogy Erdély egyéb jelentős városaival már több munka is foglalkozott. „Először próbaként kezdtem el kutatni, ám annyira felkeltette a kíváncsiságomat, olyan sok adatot találtam, hogy végül ez lett a dolgozatom témája”, vallotta be.
Blomqvist könyve Szatmárnémeti etnikai és gazdasági változásait követi nyomon a dualizmus korától a második világháború végéig. Alaptétele az, hogy a kisebbségek kényszerű asszimilációja negatívan hat az egész ország gazdaságára nézve.
A svéd történész rendkívül objektíven mutatja be az első világháború előtti magyarosítási folyamatokat, amikor a pénzügyi, gazdasági, kereskedelmi elit szinte kizárólag magyarok kezében volt. Jó részük pontosabban önmagukat magyaroknak valló zsidókénak a kezében. A trianoni döntést követően aztán elkezdődik a románosítási folyamat. Ennek számtalan eszköze van: a közigazgatásban románok kerülnek, a földosztás során a románok jóval több földet kapnak, az UNIO gyár olyan állami szerződést kap, amivel alaposan megnő a gazdasági szerepe, román bankok jönnek létre. És elkezdődnek a betelepítések. Amelyek azonban korántsem hozzák meg a kívánt eredményt, mert a beköltöztetett románok közül sokan elmagyararosodtak.
A második bécsi diktátumot követően aztán mindez ismét gyorsan megfordul. A magyar befolyás végérvényesen furcsa módon a zsidók deportálásával ér véget: az önmagukat magyaroknak nevező, a magyar kultúrát követő lakosság megsemmisítése egyfajta nemzeti öncsonkítással ér fel, mondja Blomqvist. A svéd történész hallgatói kérdésre válaszolva elmondta, tíz éves kutatása alatt bizony a romániai levéltárakban gyakran előfordult, hogy csak nehézségek árán fért hozzá bizonyos adatokhoz, a helyzetet ő maga „szörnyűnek” nevezte.
