Szállj magadba! – Pajor Tamás nyílt levele TGM-nek
Az emberiség problémáira érzékeny értelmiségieknek Izrael esetében kihagy az empátiájuk – írja Pajor Tamás TGM-nek és arra kéri, szálljon magába, nehogy egy nagyon rossz táborban találja magát.
Kedves Gazsi!
Irtóra tisztellek műveltséged és nyelvi attraktivitásba oltott intellektuális bravúrjaid miatt, valamint nagy és visszavonhatatlan hálával tartozom neked, amiért 99-ben nagy bátorsággal kiálltál mellettünk akkor, amikor szinte senki – de régóta szerettem volna elmondani, mivel mindez a hozzád való őszinteségre is kötelez, hogy Izrael-ügyben nagyon nincs igazad. Azért merek szólni neked erről, mert ez nem műveltségfüggő kérdés, hanem józan ítélőképesség, maximum némi intuíció, magyarán: jó szív dolga.
Már azon is eléggé kiakadtam, mikor pár évvel ezelőtt egy műsorban azt fejtegetted, hogy miért nem áll fenn analógia Irán akkori ura és az általa képviselt Izraelt érő fenyegetés, valamint Adolf Hitler és a 30-as évek náci Németországa között. Meg amikor meggondolatlanul és igazságtalanul beleszálltál Tatár Gyuriba a Népszabadságban, hajszál híján lefasisztáztad, csak azért, mert vette a fáradságot, hogy mind a tájékozódásban, mind a dolog politikai- és vallásfilozófiai végiggondolásában egyedüli magyar filozófusként az egész jelenség lényegéig és gyökeréig elhatoljon, és arra is vette a bátorságot, hogy mindezt őszintén meg is írja.
Persze nyilván számtalan óriási különbség van Irán és a hitleri Németország között, pl: bajor virsli vs. baklava, de foglalkozzunk a lényeggel.
Izraelt azóta is létében fenyegeti az iráni állam, melynek első számú vezetői olyan sűrűséggel köpik ki az Izrael elpusztításáról szóló nyilatkozataikat, mint anno a Volkswagen gyár Hitler kedvenc bogárhátú autóit. Persze ezzel nincsenek egyedül: A NATO-tag Törökország támogatását élvező Hamasz minapi tel-avivi tömegöldöklését – amelyet a nagy nyugati csatornák lövöldözésnek tituláltak – tűzijátékkal ünnepelték a Gázai-övezetben a békepartnerek. Rejtély számomra, hogy olyan hiperintelligens emberek, mint te, hogy nem látják az összefüggést és a mai, a zsidóságra, de egyben mindenkire leselkedő minden korábbinál brutálisabb fenyegetettséget.
A probléma világjelenség: az emberiség problémáira érzékeny értelmiségieknek Izrael esetében kihagy az empátiájuk.
Nem firtatom, bár sejtem a pszichológiai indítékait annak, amikor ezt zsidó gyökerű entellektüelek teszik, akik igazságérvényesítésük kompromisszummentes következetességének borotvaélét pont az Izrael fölötti könyörtelen ítélkezéssel próbálgatják és demonstrálják mindenki, de főleg a nyugati, anticionista többségi tömeg előtt. De hisz ez olyan könnyű! Erre az ócsárlásra a világ 80-90 százaléka helyeslően bólogat. Bocsi, de Kertész Imre telitalálata kívánkozik ide: „Azt hiszem, az európai zsidók öngyilkos hibát követnek el, amikor együtt hörögnek Izrael bírálata ürügyén a régi antiszemitizmusra új nyelvet találó európai értelmiségiekkel és főhivatalnokokkal, akik tegnap még ki akarták irtani őket – és ugyan miért változtatták volna meg mára szándékaikat? Mindig szeretném megkérdezni ezeket az ájtatos, ostoba, önfeladó zsidókat, akikből hányásszerűen dőlnek az Izraelt gyalázó mondatok, miért fáj ez neked, te marha?” (Végső kocsma) Persze ezt nem én kérdezem Tőled, hanem Kertész azoktól, akikhez ez a kérdés szól.
A teljes cikk itt olvasható.
