Sulyok Tamás az apját ért „nemtelen támadásokról”

„Személyemben megrendített az édesapámmal való nemtelen támadás. Ez ugyan árnyalta bennem az édesapámról kialakult képet, de egyáltalán nem változtatta meg” – fogalmazott Sulyok Tamás a TV2 Tényeknek adott interjújában.

A köztársasági elnök hozzátette: a történteket a választási kampánynak tudta be, amely „egy elég durva és hangvételében sem elegáns választási kampány volt. Ezek a politikai támadások úgy gondolom, hogy érhettek volna már alkotmánybírósági elnökként is, de valami miatt nem értek. Hát most értek ezek utol.”

Mint ismeretes, Sulyok Tamás még az Alkotmánybíróság elnökeként mondta azt a kolozsvári Krónikának, hogy az apját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, főleg azért, mert székesfehérvári válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan nő ügyét, akinek a férje később a város párttitkára lett. Sulyok azt mondta, az apja csak úgy tudta elkerülni a kivégzést, hogy tíz évig az ország másik felében bujkált.

Karsai László történész azonban kiderítette, hogy a korabeli népügyészségi akta szerint 1945. május 25-én rendelték el a nyomozást Sulyok László ügyében, aki ekkor már hetek óta „szökésben volt”. A hatóságok azért figyeltek fel rá, mert 1944. június 17-én a Fejérmegyei Napló Zászlóbontás címmel közölte Sulyoknak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Fejér megyei vezetőjének a cikkét. A párt két vezetője, Baky László (aki 1944-ben belügyi államtitkárként vett részt a vidéki zsidóság deportálásának megszervezésében) és Pálffy Fidél ott volt Szálasi Ferenc alvezérei között az 1930-as évek végén, de Karsai szerint még „Szálasinál is elvakultabban voltak nácibarátok”. A népbíróság mindkettőjüket halálra ítélte, és ki is végezték őket.

Sulyok László cikke az ország német megszállását ünnepelte azzal, hogy 1944 március végén „végre levegőhöz jutottunk”. Sulyok a cikke végén azt írta:

„A pártszervezetek kiépítését eszköznek tekintjük a magyarság jobb jövőjének kiműveléséhez. Jöhet hozzánk mindenki, akit zsidó vértől való mentessége, erkölcsi feddhetetlensége és magyar nemzetiszocialista meggyőződése erre feljogosít.”

Valamivel később a Hócipő nyilvánosságra hozott egy Sulyok László aláírásával ellátott  kérvényt. Az 1944 júniusában kelt két kérvény „zsidólakást” és „zsidóbútorokat” igényel a  Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete számára. A két levél keltének napján, június 9-én a székesfehérvári zsidók még deportálásukat várták a helyi téglagyárban.