Skandinávia: A Nyugat antiszemita bástyája

A politikai korrektség mintaországai, úgy tűnik, az antiszemitizmus mintaországai is egyben.

A gatestoneinstitute.org honlapon Giulio Meotti terjedelmes összefoglalót közölt a Norvégiában és Svédországban viruló antiszemitizmusról. Az írás magyar fordítását az Izraelinfo közölte. Alább részlet a magyar fordításból.

 

Január 12-én az Aftenposten című norvég újságban megjelent egy cikk Jared Kushnerről, Donald Trump amerikai elnök vejéről és főtanácsadójáról: „A zsidó Kushner állítólag nyomást gyakorolt, hogy David M. Friedman legyen az új izraeli nagykövet”- írta az Aftenposten. A lap később elnézést kért, hogy Kushnert „zsidónak” nevezte.

Néhány héttel korábban Trondheimnek, Norvégia harmadik legnagyobb városának az önkormányzata az izraeli termékek bojkottjára szólította fel polgárait, hogy a város „Izraelmentes” legyen. Később egy másik norvég város, a 72 ezres Tromso is jóváhagyott egy hasonló lépést. A norvégok több mint negyven százaléka már bojkottálja az izraeli termékeket, vagy támogatja ezt a döntést egy közvélemény-kutatás szerint.

Mi a fene történik Skandináviában, Norvégiában és Svédországban, a politikai korrektség bástyáiban, a multikulturalizmus bajnokainál, a globális békeindex szerint a legbékésebb országokban? A The Guardian „a világ legsikeresebb társadalmának” nevezte Svédországot, pedig az országnak van egy sötét, Izraelt rágalmazó és antiszemita oldala.

Svédország és Norvégia úgy manipulálják a közvéleményt, ahogy azt George Orwell megörökítette 1984 című könyvében a „két perc gyűlöletben”. Ezen országok közvélemény formálása szerint Izrael az emberiség könyörtelen ellensége, amit haladéktalanul fel kellene számolni.

Egy éve Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök bemutatott a Kneszetben egy naprakész térképet Izrael barátairól és ellenségeiről. Csak öt ország állt nyíltan háborúban Izraellel: Irán, Irak, Szíria, Afganisztán és Észak-Korea. A baráti országok között számos nem muzulmán afrikai ország is van, melyeknek régebben nem volt diplomáciai kapcsolatuk Jeruzsálemmel. De a térképen volt egy európai ország is, amely első alkalommal került a „nem baráti” táborba: Svédország.

Izrael gyűlölete valóságos megszállottsággá lett Skandináviában, felélesztve a dicső partneri kapcsolatot a kisebbségek egyenlő jogai iránt aggódó liberális „hasznos idióták” és az iszlamisták között, akiket a hitetlenek behódolása és megölése foglalkoztat.

Noha Norvégia lakosságának csak 0.003 százaléka zsidó, Oslo az európai antiszemitizmus fővárosa lett.

A közelmúltban a Norvég Nemzeti Színház Oslóban egy drámai videóval nyitotta meg fesztiválját. A videó a Tel-Avivban lévő Izraeli Nemzeti Színház, a Habima elleni bojkottra hívott fel. A kormányzat támogatta fesztiválon bemutatott klipben a Nemzeti Színház szóvivőjeként szereplő színésznő az izraeli színház elleni bojkottra szólít fel. Pia Maria Roll Izraelt „az etnikai tisztogatáson, a rasszizmuson, a megszálláson és az apartheiden” alapuló államnak nevezte.

Az izraeli külügyminisztérium válaszában azt írta, hogy „a hét perces videó a Vidkun Quisling és Knut Hamson alatti [Hitlerrel szimpatizáló] kollaboránsokra emlékeztet.”

Nem első alkalommal. Egy oslói fesztivál csak azért utasította el a „Másféle álmodozók” című, fogyatékkal élő gyermekekről szóló dokumentumfilmet, mert izraeli. „Támogatjuk az Izraellel szembeni akadémiai és kulturális bojkottot”- írta Ketil Magnussen, a fesztivál alapítója.

Norvégia az élen jár Európában az Izrael elleni kampányokban. Minden norvég egyetem elutasította Alan Dershowitz Közel-Keletről szóló előadó körútjának vendégül látását. A Trondheimben lévő egyetem egy Izrael elleni hivatalos akadémiai bojkott-javaslatot szorgalmaz. Ha jóváhagyják, ez lesz a zsidó professzorok elleni náci bojkott óta az első európai egyetemi bojkott.

A norvég pénzügyminisztérium kizárta az izraeli vállalatokat, mint pl. az Africa-Israel befektető társaságot, vagy a Danya Cebus nevű céget a Global nyugdíjalapból, egy olyan pénzügyi alapból, amely külföldi részvényekbe és kötvényekbe fekteti a nemzeti vagyont, s a részvények több mint egy százalékát tartalmazza. Az energia és az IT szektort képviselő EL & IT nevű norvég szakszervezetek bojkottálták a Hisztadrutot, Izrael nemzeti szakszervezetét.

Az antiszemitizmus megérintett sok norvég értelmiségit is. Egyikük, Johan Galtung szociológus – akit a béketanulmányok atyjának is neveznek – antiszemita és Izrael ellenes kinyilatkoztatásokat tett az oslói egyetemen, és (hamisan) azt állította, hogy kapcsolat lenne az Utoyában, Norvégiában történt vérengzés és a Moszad között.

A norvég újságok tele vannak klasszikus antiszemita karikatúrákkal. A Verdens Gang című legnagyobb lap úgy mutatta be Ehud Olmert volt miniszterelnök lábát, mintha egy állaté lenne. A második legnagyobb Aftenpostenben az izraeli zászló szimbólumát, egy Dávid csillagot eszik egy patkány.

A Dagbladet című napilapban a norvég baloldal dicsőségére egy olyan karikatúra jelent meg, amelyen palesztin terroristák a buchenwaldi náci koncentrációs tábor német felirata alatt hagyják el az izraeli börtönt egy fogolycsere keretében.

A teljes cikk itt olvasható.