Séta egy gyilkos és egy embermentő nyomában
Miközben Sztehlo Gábor evangélikus lelkész zsidó gyerekeket mentett Budapesten, egy másik reverendába öltözött alak is járta a budapesti 12. kerületi utcákat. Kun páter neve ma is egyet jelent a felfoghatatlan vérengzéssel.
Fotó: Könyvesmagazin.hu
A konyvesmagazin.hu honlapján olvashatunk arról a városnéző sétáról, amely a két fenti személy működését idézi fel.
Finy Petra felnőttként szembesült azzal, hogy gyerekkori otthonával szemben egy nyilasház állt, ebből született Marlenka című regénye. A Margón ismét Könyves Sétára indulhattunk Finy Petra és Laborczi Dóra, Sztehlo-kutató vezetésével, hogy jobban megismerjük a nyilas uralom végnapjait, hogy hol bujdostak a Sztehlo-gyerekek, és mi mindenről hallgat a Városmajor.
Különösen hideg és kegyetlen tél volt 1944 és 1945 fordulóján, amikor a fővárosban a nyilas hatalomátvételt követően általánossá váltak az erőszakos támadások, a kínvallatás és a gyilkosságok – elsősorban a zsidók ellen, de hamarosan bárkivel szemben, akinek elvehető javai voltak.
Finy Petra a séta elején elmesélte, mennyire megrázta, hogy felnőtt fejjel kellett szembesülnie azzal, hogy milyen múltról hallgat a környék, ahol felnőtt. A nyilasterrornak két hónap alatt százezer ember esett áldozatul. Finy itt Zoltán Gábort idézte: “Elszabadult a vadászfalka”.
Kun András eredetileg minorita szerzetes volt, aki a háború idején viselte a reverendát. Sőt, a megjelenésének szimbolikus üzenete is volt: övén pisztolyt, karján nyilas karszalagot viselt. “Jó” arcú, nagy hangú férfi volt, aki hamar a nyilas propagandagépezet gyakori szereplője lett, például szerepelt a híradóban, agitált a rádióban, „prédikált” a Városmajori Templomban is, vagy nyilas érzelmű párokat adott össze itt.
A szót ezen a ponton vette át Laborczi Dóra, aki korábban furcsállta, hogy bár családi legendáriumban többször előjött a neve, teológiai tanulmányai során nem igazán találkozott Sztehlo Gábor nevével. Az általa megmentett, úgynevezett Sztehlo-gyerekek viszont máig fenntartják az emlékezetét. Laborczi elmondta, hogy a kutatását részben az inspirálta, hogy a történelmi Sztehlóról mennyire keveset tudunk, és hogy jobban megértsük az alakját, azt is látnunk kell, hogy egy ilyen hős soha nem a semmiből érkezik.
Sztehlónál fontos figyelembe venni a szüleitől örökölt gazdag kapcsolatrendszerét, és a szlovák-német-magyar többnemzetiségű identitását, ami szintén formálta a világnézetét. 1944-től kórházban teljesített szolgálatot, ahol szembesült azzal, hogy egyre nagyobb számban hoznak be zsidó öngyilkosokat, akik annyira dühösek és elkeseredettek voltak, hogy lelkészként egyáltalán nem tudta megszólítani őket. A gyerekek mentésével a református Jó Pásztor Alapítványon keresztül Raffay Sándor, akkori evangélikus püspök bízta meg,
