Saul Friedländer: A náci Németország és a zsidók
„Saul Friedländer két kötetes mesteri művének e rövidített kiadása a Holocaust kivételesen mély elbeszélése. Gazdagon dokumentálva és sodró olvasmányossággal vonja meg benne a Soah
mérlegét.”
Randolph L. Braham
A szakemberek nemzetközi közössége ezt a könyvet tartja az
évszázad (az emberi történelem) botránya legátfogóbb
elbeszélésének. Saul Friedländer „sorstalanságát” a saját
sorsára váltó élete maga is az európai civilizáció e nehezen
feldolgozható jelenségének megtestesülése. Mint Franz Kafka
(akiről könyvet írt), Pavel néven Prágában született
németnyelvû zsidó családban, 1932-ben. 1939-ben családjával
Franciaországba menekült, de itt is utolérte a „náci
Németország”. Szüleit Auschwitzban égették el, erről csak 1946-
ban szerzett tudomást, mert 1942-tôl Paul álnéven egy rejtekhelyen szerzetesek készítették fel a katolikus papi hivatásra. Amikor 1946-ban a egy bölcs pap feltárta előtte családja végzetét, Saulként választott új azonosságot: cionista lett, 1948-ban alijázott, hogy részt vegyen katonaként és értelmiségiként a zsidó állam megteremtésében.
A holokauszt megértése körüli viták már a második világháború lezárása pillanatában elkezdődtek. Ennek az volt a máig nyugvópontra nem jutott kérdése, hogy az európai zsidóság genocídiuma Hitler tudatos tervei megvalósításának a következménye-e, avagy egy lépésről lépésre önmagát generáló folyamaté, amelynek során a vak bürokrácia, az alsóbbrendű vezetők és végrehajtók egyéni iniciatívái (és felelőssége), valamint az azok fölötti szemet hunyás volt a folyamatos apokalipszis működtetője. E vita fontos állomása az 1980-as évek közepének „történészvitája” (Historikerstreit), amelyben a német történészszakma és értelmiség megpróbált szembenézni a németség rettenetes közelmúltjával.
