Ros Hásáná – újévi olvasmány
I. nap Mózes I. könyv 21. fejezet, II. nap Mózes I. könyv 22. fejezet
A hagyomány szerint ezen a napon szűnt meg Sára, Ráchel és Hanna (Sámuel próféta édesanyja) meddősége. Ez az ünnep az ifjak és anyák napja.
Bölcseink hangoztatják, “vigyázzatok a gyermekekre”. Ez jelenti, hogy mikor a templomokban a kürtöt megfújják, ügyelni kell, hogy a gyerekek ne zajongjanak, lehessen hallani minden hangot.
De azt is jelenti, ami ennek az ünnepnek a lényege, hogy vigyázni kell a gyermekeink életére, egészségére, ahogy a Gondviselés is ügyel az első napi olvasmány szerint Jismáélra, Hágár fiára, megmentve a szomjhaláltól.
Izsák feláldozása (kép az ún. madárfejes Hagadából)
És vigyázott a másik nap olvasmánya szerint Izsákra, akit megmentett, mikor próbára tette Ábrahámot, aki Moria hegyére vitte fiát az Örökkévaló parancsára. Egy angyal elütötte a kést a kezéből és a kos szarva akadt fel a bozótban, hogy azt áldozza fel Ábrahám a fia helyett. Ezért is fújjuk meg a sófárt, a kos szarvát.
A prófétai szakasz, amelyet a Tóra penzuma után olvasunk, az első nap Hanna történetét és imáját tartalmazza, Hanna költőien szép fohászában gyereket kért a Gondviseléstől. Meg is kapta Sámuelt, a későbbi prófétát. Szokás, hogy aki gyerekre vágyik, a péntek esti gyertyagyújtásnál a szép verseket idézi.
A második nap Jeremiás könyvéből a prófétai szakasz Ráchelről szól, akit az út szélén temettek el és amikor i.e. 586-ban száműzetésbe hurcolták leszármazottait, Ráchel siratta gyermekeit, meghatva az Örökkévalót, aki megigézte, hogy visszatérnek gyermekei az Igézet Földjére.
Deutsch Gábor
5762
Ismét fordult az esztendő. A világ zsidósága számba veszi az elmúlt év eredményeit és csalódásait, és bizakodással tekint a jövő elé. E bizakodásnak Ros Hásáná eszmevilága az alapja. Ez az eszmevilág az ünnepi imákban tükröződik. Háromszor napjában mondjuk: “Létesítsenek mindnyájan egy közösséget, hogy megtegyék akaratodat teljes szívvel, mint ahogy tudtuk Örökkévaló Istenünk, hogy Tiéd az uralom, jobbodban az erő és Neved félelmetes minden teremtményed előtt.” A zsidó nép a 2000 éves szenvedés dacára optimista. Mi hittünk és hiszünk a népek igazi egységében, emberségben, amikor a kardokból ekevasak lesznek és a népek nem tanulnak majd háborúskodni.,, (Jes. 2.)
Központi és leghosszabb imája az ünnepnek a Muszáf ima. Három része van: Isten királysága, a, Megemlékezések és a Sófárfúvások. Az első rész számos bibliai idézettel hirdeti, hogy az emberiség igazi királya az egyet len élő Isten. A Teremtő, aki a világot nem azért teremtette, hogy kopár legyen, minden élő ember javát akarja. Ha csak az isteni királyság uralkodnék, akkor az emberi szeretet és egymást megértés uralkodnék a világban. Nem a föld, nem a vagyon, vagy az öntisztelet, nem is az állam, vagy bármilyen “izmus” lenne a legfőbb érték, hanem minden egyén, minden ember jóléte, boldogsága.
A második rész a Megemlékezések (Zichronot). “Boldog az az ember, aki nem felejtődik el.” A zsidó hit szerint “mint a pásztor, ki számbaveszi nyáját, úgy vonul el Isten előtt ezen a napon minden egyén.” (Unötáne tókef-ima)
Istennek nem volt szándékában elpusztítani a világot, ezért megemlékezett a bárkába zárt Noétól, az új emberiség atyjáról. Mert a Teremtő szándéka az élet és nem a pusztulás, a halál. Ezért imádkozik minden egyén nem csak magáért, hanem a közösséggel együtt az egész világért, hogy sem természeti csapások, sem háborúk ne hozzanak pusztulást az emberiségre, “hogy a gonoszság mind, mint a füst, tovatűnjön a földről, és szüntesd meg a gonosz hatalmát a világon.” A világ jóléte mellett népünk és az Ország nyugalma az imák tárgya. “És adj tiszteletet Isten a Te népednek, elismerést a Téged félőknek, reménységet a Téged keresőknek… örömet országodnak, vigasságot várasodnak ” (“álló” ima – töfilát smoneeszré) A harmadik- rész a Sófárfúvások fejezete (“Sofárok”). Az ima számos idézetet hoz, ami a sófár hangjával kapcsolatos. A legnevezetesebb a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás. “Hangok és-villámok voltak… és erős “sófár-hangok” Izrael sófárhangok közepette kapta a Tórát. “Megfújják a nagy sófárt és vissza térnek az Asszíriába száműzöttek.”
