Putyin most már szívesen találkozna Vonával
A Jobbik nemcsak itthon ágyazódik be egyre inkább a társadalomba, hanem a külföldi kapcsolatokat is nagyon pörgetik. Az Index birtokába került dokumentum szerint a Jobbik akkora lendülettel tolja a keleti nyitást, hogy attól még Szijjártó Péter szája is tátva maradna. Vona Gábor évértékelőjére szíve szerint elment volna Putyin és a Gazprom elnöke is, de volt helyettük egy rakás keleti diplomata, és olyan orosz férfi, akinek személyazonosságát foggal-körömmel próbálják titokban tartani a magyarországi orosz szervek.
A legújabb felmérések szerint egyértelmű, hogy a Jobbik néppárt lett. Több mint egymillió szavazójuk van, pár százezerrel vannak lemaradva a Fidesz mögött, a leggazdagabbaktól a legszegényebbekig minden társadalmi rétegben népszerűek, az idei évre belengetett programjuk pedig arra predesztinálja őket, hogy ha
Érzik ezt a Fidesznél is, újabban például a bevándorlás témájával próbálják jobbról előzni a Jobbikot, de a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok alapján úgy tűnik, hogy ez kevés lesz. A Jobbiknak nincs szüksége arra, hogy egy-egy témát melldöngetve vigyen, ha maradnak az elmúlt évek taktikájánál. A 2010 óta tartó folyamatos, lassú erősödésen az sem változtat, hogy leginkább a botrányaik miatt kerülnek reflektorfénybe: ilyen volt Gyöngyössi Márton és a listázás, a Kovács Béla-ügy, cigányozó jobbikos képviselők, vagy épp Novák Előd esete a roma újszülöttel.
Szavazókat Vonáék a nyíltan szélsőjobboldali politikusok kiválásával sem vesztettek, sőt a Magyar Hajnal megalakulása, Gaudi-Nagy Tamás és Zagyva György Gyula kiválása is kellett ahhoz, hogy elinduljanak a néppártosodás felé vezető úton. Ráadásul a Jobbik az egyetlen párt, amelyik folyamatosan érdemben profitál a Fidesz belharcából is. Nekik kedvez a jobboldal megosztottsága, őket erősíti az Orbán–Simicska-háború minden eltelt napja.
A keletinél is keletibb nyitás
A párt nem csak itthon építi társadalmi bázisát, a külföldi kapcsolatépítésbe is alaposan belehúztak. Külpolitikai programjuk röviden arról szól, hogy szakítani kívánnak „az egyoldalú euroatlantizmussal”, elkezdenek beszélni a „cionista Izrael világ- és országhódító” terveiről, az Egyesült Államok „igazságtalan háborúiról”, három legfontosabb partnerük pedig Németország, Oroszország és Törökország lenne.