Peter Weiss-ről Földényi F. László szavaival:

(…) A vizsgálat (1965) ősbemutatójának estéjén az NSZK több városában neofasiszta tüntetők követelték a darab betiltását, és maga Franz Josef Strauss is élesen bírálta a szerzőt, akit (a nyugatberlini előadás rendezőjével, Piscatorral együtt) ismeretlen telefonálók merénylettel fenyegettek meg.

A botrány a sikernek is mércéje. Mert Weiss a Brecht utáni német színháznak nemcsak a legbotrányosabb, de a legsikeresebb szerzője is: 1982-ben bekövetkezett haláláig német nyelvterületen darabjainak összesen 2284 előadása volt, és a nyugatnémet drámairodalom e svéd állampolgár darabjaival került először a nemzetközi színházi élet érdeklődésének homlokterébe. A figyelem persze ma már korántsem csak az ő darabjaira irányul – de a robbanás, amelyet a Marat/Sade 1964-68 bemutatói az európai színház világában előidéztek, a legváltozatosabb irányzatok, kísérletek előtt nyitotta meg az utat.

Péter Weiss 1916-ban született Berlin mellett. Apja textilgyáros, az Osztrák-Magyar Monarchia polgára, anyja svájci származású színésznő, aki Max Reinhardttal is együtt dolgozott. 1918 után az apa, és vele együtt fia, felveszi a cseh állampolgárságot, és előbb Brémába, majd Berlinbe költözik. 1934-ben az apa zsidó származása miatt a család kénytelen elhagyni Németországot, és Londonba költöznek. Péter Weiss nem hajlandó belépni az üzleti világba, hanem – a későbbi pályáját is meghatározó családi konfliktusok terhével – a prágai képzőművészeti főiskolára iratkozik be. 1939-ben Svédországban telepedik le, és 1945-től haláláig svéd állampolgár marad, anélkül, hogy Svédországot – vagy bármelyik más országot – hazájának vallaná. (….)

Ajánló:

A frankfurti auschwitzi per jegyzőkönyvéből készült dokumentumdrámát 1965-ben 14 német színház mutatta be ugyanazon az estén Keleten és Nyugaton is, s az ősbemutatóval egy pillanatban hangzott fel a szöveg angol fordításban a Royal Shakespeare Companyban is. Az Auschwitz borzalmait, a hatmillió zsidó kiirtásának fázisait dokumentarista hűséggel, ugyanakkor emelkedett költői formában bemutató mű kardinális szerepet játszott Németország történelmi múltfeldolgozásában, a modern Európa eredendő bűnével való szembenézésben.

Szomorú tény, hogy Magyarországon ez a szembenézés máig nem történt meg igazán, aminek egyenes következménye a mai szélsőjobb Európában szinte páratlan térnyerése, a rasszizmus már nem csak szavakban, hanem gyilkos tettekben is megnyilvánuló tombolása, s a többségi társadalom javának mély, cinkos hallgatása.

A dokumentumszínházi előadásairól ismert független teátrum, a PanoDráma a Holokauszt emléknapján, 2o13. április 16-án a Nemzeti Színházzal együttműködésben a nagyszínpadon mutatja be az itthon rendkívül ritkán játszott művet egyszeri alkalommal felolvasószínházi formában mindkét színház művészeinek részvételével.

 

A szereposztás itt olvasható.