Oroszok zsidók németek – fotókiállítás a Külügyminisztériumban
Oroszok zsidók németek címmel nyílt fotókiállítás a Külügyminisztériumban kedden. A Berlini Zsidó Múzeum gyűjteményébe tartozó fényképek alapján 1992-től követhető nyomon, hogyan alakult a vasfüggöny leomlása után az egykori Szovjetunió tagországaiból Németországba települő zsidók élete.
Oroszok zsidók németek címmel nyílt fotókiállítás a Külügyminisztériumban kedden. A Berlini Zsidó Múzeum gyűjteményébe tartozó fényképek alapján 1992-től követhető nyomon, hogyan alakult a vasfüggöny leomlása után az egykori Szovjetunió tagországaiból Németországba települő zsidók élete.
A Külügyminisztérium a kiállításról az MTI-t tájékoztatva közölte: Michael Kerstgens fotóművész fekete-fehér képei megmutatják, hogyan változtatta meg a németországi zsidó közösség életét a társadalmi változások által elindított bevándorlási hullám. A negyven fotót a Berlini Zsidó Múzeumban tavaly bemutatott, nagy visszhangot kiváltó kiállítás anyagából válogatta Theresia Ziehe kurátor. A nagyközönség a kiállítást május 2. és június 23. között a Budapesti Történeti Múzeumban tekintheti meg.
A kiállításmegnyitón Németh Zsolt külügyi államtitkár beszédében – amelyet a tárca juttatott el az MTI-hez – kiemelte: “mi, magyarok nagyon is tudunk a kisebbségi közösségek fennmaradásáért és önmegvalósításáért folytatott küzdelemmel azonosulni”. Mindenkinek joga van lakóhelyén “az államhatalom által nem fenyegetve, asszimilációra nem kényszerítve”, hanem az állam által garantált békében és biztonságban élni – mutatott rá. Hozzátette, annak, hogy ez lehetséges, jó példája Németország, amely támogatja az oroszországi származású zsidó közösségek identitásának megőrzését.
Hangsúlyozta, bármilyen nehéz volt is otthonra találniuk a volt szovjet tagköztársaságokból érkező zsidóknak az elmúlt húsz évben, a bevándorlók sikerrel integrálódtak a német társadalomba, miközben megtartották, sőt meg is erősítették “különösen komplex” identitásukat, melyre – mint mondta – a kiállítás címe is utal: “Oroszok zsidók németek” – így, vessző, gondolatjel nélkül.
Ahogy a háború utáni német generációknak, “úgy nekünk, magyaroknak is szembe kell néznünk múltunk szégyenteljes fejezeteivel”, hogy a gyűlölet ne torkolhasson ismét emberhez méltatlan tragédiákba – mondta.
Cornelia Pieper, a német külügyminisztérium államminisztere felidézte: a nyolcvanas években, az NDK-ban mindössze nyolc kis zsidó közösség létezett. Az NDK anyagilag támogatta ugyan ezeket a közösségeket, de nem vállalta a felelősséget a holokauszt bűneiért, és úgy gondolta, hogy a tettesek kizárólag Nyugat-Németországban élnek – emlékeztetett.
Hozzátette: ez az elhatárolódás a múlttól csak kevéssel az NDK diktatúrájának végnapjai előtt változott meg, amikor a zsidó polgároktól azt várták, hogy az NDK összeomlófélben lévő gazdasága miatt segítsenek javítani az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatokat. Az NDK utolsó napjaiban így 2600 szovjet zsidó ember érkezett Németországba, mivel 1990 júliusában az NDK kormánya engedélyezte szovjetunióbeli zsidó polgárok befogadását.
Ez erőteljes bevándorlási hullám kezdetét jelentette a Szovjetunióból – idézte fel. Kiemelte, a szövetségi köztársaság “elég okos volt” ahhoz, hogy minden zsidó származású bevándorló letelepedését megengedje: 1990 óta több mint 200 ezer zsidó érkezett Németországba. A zsidó közösségek az újonnan érkezetteket “csodálatra méltó módon integrálták”, pedig a legtöbb bevándorló nem beszélt németül, nem kötődött a zsidó valláshoz és a hagyományokhoz, és gyakran nem ismerték el a diplomáikat, így nehéz volt az újrakezdés. Hozzátette, Németország toleráns és a világra nyitott ország, és fontos, hogy a zsidók Németországban biztonságban és otthon érezzék magukat, bárhol születtek is.
