Naivából öntudatos nő
Alaposan megváltoztatta a harmincas évekbeli cuki-muki, púderporos, bűbájos és butuska nőképet az irodalmi figuráival Bródy Lili, a könyvelőből lett újságíró, aki annyira híres volt a maga korában, hogy még Karinthy Frigyes is megörökítette őt az Így írtok ti… sorozatában.
Bródy Lili vidéken született, de a cseh megszállást követően Budapestre költözött szüleivel a ’20-as évek elején. Nagy szerencséjére a középosztálybeli polgári család sarja hamar beilleszkedett, és lehetőséget kapott a publikálásra is. A nagyvárosi női létet körbejáró írásai nagy sikert arattak, mondhatni, bestsellerekké váltak. Török Sophie a Nyugat hasábjain így méltatta az újságírónőt: (…) „újszerű asszonytípust teremtett”.
Hivatalnokból zsurnaliszta
A bankhivatalnokból sajtómunkássá avanzsált szerző 1926-tól a Pesti Napló, 1945-től a Magyar Nemzet munkatársa egészen 1962-ben bekövetkezett haláláig. Máig rejtély, hogyan úszta meg a vészkorszakot. A kommunista diktatúrában nem marad számára hely. Regényeit kispolgári csökevényeknek bélyegezték, ő pedig örülhetett, hogy meghúzhatta magát a sajtóban. Egykori gyakornokának, Tóth Eszternek, a költő Tóth Árpád lányának segítségével sikerült pályán maradnia. Lili egyébként az írónak készülő Eszterről mintázta Első ütem című regényének hősnőjét.
Bátorság és eredetiség
1990-ben a rendszerváltás után egy évvel újra kiadták Bródy Lili első regényét, A Mancit, amit folytatásokban a Pesti Napló közölt. Az ízig-vérig csajos könyv, a fekete-fehér édeskés, cuki-muki ’30-as–’40-es évekbeli filmek hangulatát idézi fel az olvasóban. A regény hősnőjében, Radó Manciban is ott bujkál egy kicsi a szerzőből, Liliből, aki igazán Vidor Erzsi újságírónő figurájában formázza meg saját karakterét. Újságírónőnek lenni a harmincas évek Budapestjén kihívás és „pasihergelés” is egyben. A Horthy-korszakban azért egész más idők jártak.
A női emancipáció – tűsarkú helyett – babacipőben totyogott.
Mit szabad nőknek? És mit a férfiaknak?
Bródy, a rámenős, pimasz zsidó lány – többek között – olyan kérdéseket feszeget regényeiben, mint a nők munkavállalása, függetlensége, a házasság előtti szexualitás, ami kizárólag a férfiak privilégiuma volt akkoriban. Egyetlen kézmozdulattal kinyitja a „tyúkketrec” ajtaját, ahogy a korabeli hímsoviniszták mondanák, és szabadon bocsátja rabságban sínylődő társait. Szociográfia pontossággal rajzolja meg a XX. századi Budapestet. Regényei színterei leginkább Teréz-, Erzsébet- és Újlipótváros. Horgolt csipketerítővel letakart bútoroktól zsúfolt bérlakások, körfolyosók, púderfelhős pofikák és a gramofonon recsegő slágerek: „Egy muris kis weekend jó volna véled!” Elkalauzol bennünket patinás, polgári szalonokba is, ahol a finom úrinő lakás-divatbemutatót tart, és az ő jóvoltából csurgathatjuk a nyálunkat a pazar ruhák után, melyekben manökenek vonulnak fel a nappaliban.
Manci buta libából öntudatos nővé válik Bródy Lili könyvében
Radó Manci, ha végiglejt csini kis topánkájában (amit mellesleg dúsgazdag nagynénjétől örökölt, mert a kezdetek kezdetén nem vetette fel a jólét) a Hernád utcán, a fiúk mind bámulják, és bókolnak neki. A liget felől meg csak árad az orgonaillat és a szerelem szaga. Radó Manci szerelmes Komlós Jancsiba, a sunyi bájgúnárba. Jancsika a szegény lány mellett még jó pár nőcit szédít. Radó Manci feljárogat hozzá kis hónapos szobájába, ilyenkor mindig magával viszi a pávahímzéses pizsamáját, amit le- és felvesz, attól függ, mit szeretne éppen Jancsi. Manci a Komlós Jancsi felesége szeretne lenni, minél hamarabb és minél gyorsabban. A cél érdekében mindent bedob. Komlós viszont púderfelhős pofikájára ejti Mancit.
Mi lesz a Manciból, ha álma meghiúsul? Mi lesz a Manciból, aki arra tette fel az életét, hogy a Komlós Jancsi felesége legyen? Jaj, mi lesz, amikor még csak 1932-t írunk?! Egy nő számára nincs más út, csupán a házasság.
A VII. kerület naiv szexbombája éjjelente a következőket mantrázza:
„Komlós Jancsi, vegyél el engem feleségül! Ne hagyjál engem elmenni gépíró kisasszonynak, Jancsikám, mert én azt nem bírom csinálni, édes Jancsikám! Jancsikám, ne hagyj el engem, – Jancsikám, nézd, elvégre ki lehet jönni a te fizetésedből kettőnek is, ha spórol az ember, higgyél nekem, Jancsikám!”
Ezen a mélyponton veszi kezdetét a butuska Radó Manci fejlődéstörténete. Innen szép győzni! Megtudhatjuk, hogy öngyilkossági kísérlete után hogyan áll talpra egy mozgáskorlátozott, intellektuálisan képzett barátnő segítségével. Gépírókisasszony lesz, angol-német levelező egy menő bankban, ahol Komlós is trógerol, de Manci hamarosan körökkel hazavágja. Ugyanis feminista előadásokra jár és angolra.
Új nő született
Bródy Lili újszerű asszonytípusa (egy ideig legalábbis) teljesen független a férfitől. Maga keresi a kenyerét, képzett, olvasott, intelligens, és nem mindig várja ki a nászéjszakát. Persze ahhoz, hogy idáig eljusson, nagyon sokat kellett szenvednie. Rózsaszín lányregényeit sutba kell vágnia, helyette Goethe-t, Balzacot érdemes bújnia. Kitartását siker koronázza, mondjuk, egy fess bankigazgató személyében! Szóval akkor vége a függetlenségnek, de azért ettől függetlenül nagyon is két lábbal áll a földön.
Mancit a Komlós-kaland miatt új udvarlója kérdőre vonja. A lány akkor megkérdezi tőle, hogy: „ugyan, miben különböznek tőle az elvált nők, vagy azok a férjes asszonyok, akikkel Mr. Money kevert”?
(…) „Minden olyan lánynak, mint én voltam, keresztül kell mennie egy ilyen poklon, hogy ember legyen belőle.”
Egy jellemző párbeszéd a Manci című regényből:
– „Magának ki volt az első… hercegnő volt? Úrilány volt?
– Az más, én férfi vagyok.
– És hol van a XX. század, az egyenlő jogok, az egyenlő kötelességek?”
Ezt kérdezi az öntudatos nő az önelégült pasitól… 1932-ben, a Vadász utca sarkán, az őszi ködben. Azért ez elég kemény mondat volt akkoriban.
