Ocskay a magyar Schindler

Sok újdonságot tudhatunk meg Nyáry Krisztián az Igazi hősök című könyvéből, amely 33 magyar kiválóságról szedett össze, alapos kutatómunkával, jól
dokumentáltan, izgalmas anyagot. A kötet a Corvina Kiadónál látott napvilágot.

 

Semmelweis Ignácról úgy gondolhattuk, már mindent tudunk. Rájött arra, hogy a gyermekágyi lázban oly nagy számban meghalt kismamák egy olyan fertőzésnek az áldozatai, amit – főleg – a boncolóorvosok visznek át a frissen szülő nőkre. Semmelweis haláláról pedig annyi volt közismert, hogy megvágta magát és vérmérgezés vitte el.

Ezzel szemben mi a valóság? Az, hogy szinte tönkrement az orvostársadalom ellenállása miatt, és akkor, a felesége közreműködésével, Bécsbe csalták egy elmegyógyintézetbe, ahol az ápolók a szó szoros értelmében, agyonverték.

Nem ez az egyetlen újdonság, amivel Nyáry Krisztián az Igazi hősök című könyvében találkozhatunk. Az egyik érdekes tanúsága a kötetnek, hogy nagyon sokan úgy voltak magyarok, mint Semmelweis is például, aki német családban született és első anyanyelve a német volt. Ganz Ábrahám Svájcban született egy ottani családban, Baumgartner Ferenc, a magyar irodalom számára nagyon fontos alapítványt hozott létre, német színikritikusként tevékenykedett.

Sina Simon nevét alig ismeri a magyar közvélemény, aki pedig görög eredetű volt, de magyar szeretett volna lenni. Jókai róla mintázta az Aranyember figuráját. Sina családja a leggazdagabb volt a Monarchiában, de ő magyar akart lenni, amit végül nem hagytak neki. Széchenyi, aki barátja volt, 60,000 forintot adományozott a Magyar Tudományos Akadémia létesítésére, és ezt – jogosan – minden tankönyv megemlíti, de Sina Simon 80,000­et adott erre a célra.

Nem mellesleg, később, az ő pénze támogatásával létesült a görög Akadémia is. A görögkeleti ortodox vallás – nem hitehagyott – híveként jelentős összeggel járult hozzá a budapesti a Szent István bazilika felépítéséhez. Széchenyi Lánchíd­építési terve mellé állt, természetesen anyagilag, és így ő lett társaság elnöke is. Maga Széchenyi a hidat gyakorta kettőjük közös gyermekeként emlegette.

Sináék vették meg a szabadságharc alatt lepusztult gödöllői Grassalkovits kastélyt és rendbe hozatták, de a magyar főrendek nem találták méltónak – az egyébként akkor már bárói rangon lévő – családot, hogy meghívásuknak eleget tegyenek, ezért visszaköltözött Bécsbe. 1876­ban ott halt meg, és a 150 év eddig nem volt elegendő, hogy a hazai közvélemény megismerje mit tett ő a magyar kultúráért, és nem utolsó sorban a gazdaságért.

Feinsilbert Róbert, akit a népkonyhája nyomán mindenki Róbert bácsinak nevezett – sőt: a jótékonykodás elutasítására a köznyelv fordulata, hogy „nem vagyok én Róbert bácsi” ­, török állampolgár volt.

A teljes cikk itt olvasható.