Obama naiv és gyenge
Ayaan Hirsi Ali, a szomáliai születésű, Hollandiában élő aktivista a Foreign Affairs aktuális számában írt cikkében bemutatta, milyen következményekkel járt az, hogy az Obama-kormányzat tisztviselői – az elnök példáját követve – nem használhatják egymás után a „radikális” és az „iszlám” szavakat. A washingtoni polkorrekt szótár csak az „erőszakos szélsőségesek” vagy „szélsőséges fanatikusok” kifejezést engedélyezi. Michael Oren volt izraeli nagykövet egy másik írásban azt is megmutatja, miként vált a muszlim világ felé való nyitás csapdává Barack Obama számára. A Hetek cikke.
„Az Egyesült Államok soha nem volt és nem is lesz háborúban az iszlámmal”– ígérte Barack Obama közvetlenül hivatalba lépése után, 2009 áprilisában Ankarában a török parlamentben. Michael Oren volt washingtoni izraeli nagykövet a Foreign Policy magazinban írt cikkében összegyűjtötte, hogy mi minden következett ebből a tételmondatból az elmúlt hat és fél évben.
Az Obama-doktrína
Sokan meglepődtek azon, hogy idén januárban a Charlie Hebdo szerkesztősége és a kóser szupermarket elleni terrortámadás után miért nem utazott el Barack Obama Párizsba a nemzetközi szolidaritási tömeggyűlésre. Az elnök még ahhoz sem járult hozzá, hogy a rendezvényen Eric Holder igazságügy-miniszter részt vegyen, aki amúgy éppen a francia fővárosban tartózkodott. A bojkott tudatos volt: Obama nem értett egyet azzal, hogy a demonstráció szervezői nem tagadták le a tényt, miszerint a párizsi terrortámadás elkövetői muszlimok, az áldozatok egy része pedig zsidó volt. Az amerikai elnök világképébe ez nem fért bele, ezért kijelentette: a gyilkosok „erőszakos fanatikusok voltak (…) akik véletlenszerűen lövöldöztek az áruházban”.
A Fehér Ház szóvivője, John Ernest az újságíróknak még szájbarágósabban elmagyarázta, hogy az áldozatok „nem azért haltak meg, mert azok voltak, akik, hanem azért, mert véletlenül éppen ott voltak”. Mindegy, hogy ez az állítás mind a tényeknek, mind a terroristák nyilatkozatainak ellentmondott, az Obama-doktrínába nem illett bele az, hogy muzulmán radikálisokat az iszlám és a közel-keleti konfliktus zsidók meggyilkolására motiválhat.
Michael Oren emlékeztet arra, hogy Obama beiktatási beszédében 2009 januárjában új elemként jelent meg, hogy megszólította a „muszlim világot”. „Új, előremutató utat keresünk, a kölcsönös érdekek és a kölcsönös tisztelet alapján” – üzente Obama. Az angol kifejezés (Muslim world) az arab „umma” szóra utal, ami a klasszikus iszlám értelmezés szerint a hívőknek a határokon, kultúrákon és nemzeteken átívelő közösségét jelenti.
Személyes küldetés
Obama, mint a nyugati világ első számú vezetője, személyes küldetésének tekinti, hogy hidat építsen a muszlim világ felé. Első elnökválasztási kampányában rendszeresen beszélt muzulmán családtagjairól, indonéziai és kenyai tapasztalatairól. Megválasztása után első televíziós interjúját az Al-Arabija stábjának adta, első külföldi beszédét pedig a török parlamentben tartotta.
