Nyilasok a kommunizmusban

Nagyjából annyi idő telt már el a kommunista diktatúra bukása óta, amennyi ideig a Horthy-korszak tartott. Húsz-egynéhány éve kutatható és publikálható, ami addig nem volt az. Ez idő alatt a Horthy-korszakról is, a kommunista uralomról is sok mindent megtudtunk. De arról, hogy a Horthy-korszak után itt maradt jobboldallal a háború utáni évtizedekben mi lett, szinte semmit.

Ennek a kutatásában is, mint annyi mindenben, az összeszorított, kifosztott ’56-os Intézet az úttörő. Kutatási programjában feltárja, mi lett a jobboldal közéleti személyiségeivel, táborai­val a háború után, milyen koncepcióval és miként kezelte ezeket a táborokat az állambiztonság, miként alakult ki az új jobboldali identitás a rendszerváltás után, és miként volt mindez az egykori szovjet blokk más országaiban Prágától Tallinnig.

Az eddigi kutatási eredményeket összegezték az intézmény tavalyi és idei évkönyvében, továbbá a Jaffa Kiadónál megjelent Búvópatakok című tanulmánykötetben. Arról pedig, hogy mivel telnek majd meg a további kö­tetek, az ’56-os Intézet és az OSA „Búvópatakok – Mélyfúrások. Magyar jobboldal 1945 után” című szerdai konferenciája adott képet az Országos Széchényi Könyvtárban.

A beidegződött képzeteinket leg­durvábban fölrúgó eredményeket alighanem a nyilasokkal kapcsolatos kutatások hozzák. Ungváry Krisztián prelegált a nyilaselitről, Lénárt András pedig a zuglói nyilasper kapcsán a nyilas csőcselékről.

A teljes cikk itt olvasható.