Novák Előd “végnélküli holokauszt-kárpótlások”-ról beszél
A Mi Hazánk Mozgalom holnapján múlt héten megjelent közleményben, mely a “Kövér letiltotta a holokauszt-kárpótlások és a cigányügyi támogatások növelését ellenző indítványokat” ékes címet viseli, Novák Előd, a párt alelnöke azt sérelmezi, hogy Kövér László házelnök „visszautasította a Mi Hazánk két tabudöntő költségvetési módosító javaslatát, így a megvitatása sem kerülhet napirendre”.
Novák Előd, a Mi Hazánk elnöke egy korábbi képen a Parlamentben
Minderre a Tett és Védelem Alapítvány hívta fel a figyelmet, a Mi Hazánk honlapjáról idézve:
„Miközben Kövér Lászlót nem zavarja, hogy a DK a háborús veszélyhelyzetben a honvédelmi alaptól 20 milliárd forintot javasolt elvonni, valamint a külhoni magyarságtól 10 millárdot, addig a 16 költségvetési módosító javaslatom közül visszautasította a holokauszt-kárpótlások és a cigányügyi támogatások növelését ellenző indítványokat.” – fogalmaz a Mi Hazánk elnöke.
Novák közleményében csodálkozik azon, hogy az 1947-es Párizsi Békeszerződés alapján a Magyar Állam „még mindig” kárpótlást fizet, „sőt emelése került a törvényjavaslatba, miután három éve a Mazsihisz elindította a holokauszt-túlélők második generációjának támogatási programját is”.
Novák hiányos történelemtudása nem terjed ki arra a tényre, hogy ugyan 1965 óta számos törvény és rendelet született a kártérítésekről, a tényleges pénzügyi kifizetések csak több, mint ötven évvel a holokauszt után kezdődtek.
A korábban MIÉP-es, később Jobbikos, jelenleg a Mi Hazánk Mozgalomban politizáló Novák szerint:
„Elég volt a végnélküli holokauszt-kárpótlásokból! Mivel a holokauszt számainak vizsgálatát abszurd módon a Btk. tiltja, ezért nem korrekt a költségvetési törvény részévé tenni.”
Az antiszemita illetve cigányellenes megnyilvánulásairól híres Mi Hazánk alelnök bírálta a cigányság felzárkóztatását segítő támogatások kifizetését is. Közleményében a Mi Hazánk alelnöke úgy fogalmaz:
„Minden cigányügyi program finanszírozását le kell állítani. Az elmúlt évtizedekben százmilliárd forintos nagyságrendben költött a magyar állam különböző programokban a cigányság felzárkóztatására, de mindhiába. Magyarország demográfiai válságának következményei még súlyosabbak, ha a megszületett gyermekek egyre nagyobb számban olyan társadalmi csoportban nőnek fel, ahol évtizedek óta újratermelődik a munkanélküliség, a bűnözés, a szociális juttatásokra való berendezkedés.”
