“Nőket ígértek nekünk a mennyben és a földön is”

Interjú egy kiugrott ISIS-harcossal

Miért és hogyan lett az ISIS tagja Szíriában?

Két barátommal úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk az iraki Kurdisztánt, és csatlakozunk a szíriai ellenzékhez, harcolunk a rendszer ellen. Tavaly októberben aztán kaptunk néhány nevet és címet a Kurdisztáni Iszlám Csoporthoz (Komal) közel álló emberektől a szülővárosomban, Halabdzsában. Azt mondták nekünk, hogy a kapcsolataink a Szabad Szíriai Hadsereg tagjai. Törökországban találkoztunk velük, néhány napra egy szállodába vittek bennünket. Aztán meg egy kiképző táborba, a török-szíriai határon, és ott már az ISIS táborában találtuk magunkat a Szabad Szíriai Hadsereg helyett.

De hogy lehet az, hogy nem tudták: a kapcsolataik az ISIS dzsihádistái?

Nos, semmit nem mondtak az ISIS-ről, amíg a táborba nem értünk. A rendszer ellen beszéltek, azt mondták, olyan gépezet, amelyik gyilkolja a saját muszlimjait, és ezt mi már hallottuk a Szabad Szíriai Hadseregtől a tévében. Ráadásul nem volt szakálluk, teljesen szokványos, modern ruhákat viseltek, és még szállodába is vittek bennünket Kiliszben. Ezért eszünkbe sem jutott, hogy dzsihádisták. De sokan jártak ugyanígy azok közül, akikkel a kiképző táborban találkoztunk.

Igaz, hogy az ISIS az új tagjaival halottakon gyakoroltatja a lefejezést ezekben a táborokban?

Nem igaz, legalábbis abban a táborban nem így volt, ahol mi voltunk. Ott a lefejezés technikáját csirkéken és más állatokon tanultuk. Illetve én nem, mert amikor odaértünk, kifaggattak bennünket arról, hogy milyen végzettségünk van, és milyen képességeink. És, miután műszaki ember vagyok, és erről papírjaim is vannak, ilyen munkára jelöltek ki. A harci kiképzésem csak a pisztolyok és könnyű fegyverek használatára korlátozódott, mert a fő feladatom a kommunikációs berendezés megismerése volt, az ellenség telefon- és rádió-üzeneteinek elfogása, a digitális eszközök és az archivumok védelme a támadások alatt. Soha nem keveredtem tűzharcba, és ezért is egyeztek bele a kurd erők, hogy néhány hónapos nyomozás után hazaengednek a családomhoz.

Hogyan bántak egy újonccal az ISIS tagjai?

A parancsnokok rendesek voltak a táborban, és tisztelettel kezeltek bennünket. Mintha már évek óta ismernénk egymást. A legjobb ételt adták: ruhát, fegyvert, és mi tényleg élveztük a barátságot és testvériséget. Valójában mélyen, ot belül tudtuk, hogy elmehetünk. De mi olyan harcosokként kezdtünk gondolni önmagunkra, akik ezt a luxust és testvériséget megosztják majd Szíriával. Aztán azt is mondták, hogy biztos helyünk van a menyországban, ami nagyon megnyugtató volt. De mindezek mellett, őszintén szólva, a maradást erkölcsi kötelességünknek tekintettük. Hisz ők pénzt költöttek ránk, etettek, ruhákat, autókat adtak, és annyira tiszteltek bennünket, hogy a tábor elhagyása azt jelentette volna: eláruljuk azokat, akik jót tettek velünk.

 

“Megengedhető, hogy a női foglyokkal a dzsihádisták szexuális kapcsolatra lépjenek, még akkor is, ha házasok.”

 

Mi van azzal az ígérettel, hogy szűz angyalok várnak a menyországban? Van ebben valami igazság?

Igen, persze. Azt mondták, hogy mártírként 72 örök szüzet kapunk a a menyországban, és több tucat rokonunkat is megmenthetjük a pokoltól.

Akkor tehát az ISIS tényleg ígér az újoncainak 72 szűz angyalt, és ez nem csak iszlámellenes propaganda, mint sokan állítják?

Nőket ígértek nekünk a mennyben és a földön is. Azok alapján a dzsihádista tanítások alapján, amelyeket a Korán egyes fejezeteire és Mohamed próféta tanításaira hivatkozva hirdet az ISIS. Ezeket olyan iszlám hittudósok magyarázták, mint Ibn Madzsah, Bukhari és Ibn Kathir. Azt mondták, minden nem muszlim női rab a feleségünk lesz, és ez Isten akarata. Az iszlám szent háborúban semmilyen körülmények között nem ölheted meg az ellenség asszonyait és gyermekeit. Csak fogságba vetheted őket. És megengedhető, hogy a foglyokkal a dzsihádisták szexuális kapcsolatra lépjenek, még akkor is, ha házasok. Adhatod-veheted ezeket a nőket, de a gyerekeket házi kisegítőként fel kell nevelned, vagy ki kell képezned a dzsihádra. Én semmi ilyent nem csináltam, miután nem harcoltam. Egyébként meg az ISIS nyíltan és büszkén beszél arról, hogy végrehatja ezeket a tetteket, az iszlám jog, a saría részeként. Mindazonáltal muszlim nők is felajánlják a testüket az ISIS dzsihádistáinak, ez a “Szex a szent háborúért”, és az ISIS szerint ezeket a nőket is megjutalmazzák a menyországban. Ugyanakkor ők többnyire a parancsnokokkal voltak, én magam egyetlen átlagos harcost sem láttam ezekkel a muszlim nőkkel.

És mindenki elhitte ezeket a táborban?

A hitetlenkedés következményei nem voltak világosak egy olyan közegben, amelyben naponta gyakorolták a lefejezést. Mindazonáltal sok ISIS harcos szívből hitte mindezt, ám a külföldi újoncoknak fogalmuk sem volt arról, igazából mit is jelentenek a szent Korán versei. Sok olyan külföldi újoncot láttam, akit valójában nem azért raktak be az öngyilkos egységekbe, “mert nagyszerűek voltak, és Isten akarta őket”, mint ahogy a parancsnokok mondták, hanem azért, mert haszontalanok voltak az ISIS számára. Nem beszéltek arabul, nem voltak jó harcosok és nem volt használható szakmájuk. Agymosást végeztek rajtuk, ezzel a “nők a menyországban” szöveggel, meg azzal, hogy már itt a földön is megerőszakolhattak nőket, mielőtt végül megölték magukat. Én részben a képzettségemnek köszönhetően vagyok életben. Nem szabad elfelejteni, hogy jóllehet az ISIS-t mindenhol csak bűnbandák szervezeteként írják le az alapján, amit tesz, de valójában a politikai vezetői hihetetlen figyelmet fordítanak az oktatásra, és a tanult újoncokra. De végül is a jó erkölcsi értékek az oktatás módján múlnak, és azon, hogy milyen intelligensen használják azt fel.

Szóval az ISIS dzsihádistái egyszerűen foghatják a női rabokat, és hálhatnak velük azok akarata ellenére? Ezt a világ szexuális erőszaknak tartja.

Nem csak én mondom ezt, de az ISIS emirjei és parancsnokai is büszkén hangoztatják. Hisznek abban, hogy megengedhető ez, ha a nők hitetlenek, nem muszlimok vagy hitehagyottak. Ez történt a keresztény nőkkel Rakkában, miután a férjeiket nyilvánosan lefejezték. Ezt én magam láttam. Most ez történik a kurd jazidi nőkkel Szindzsárban, az iraki Kurdisztánban.

Mit látott Rakkában?

A kiképzés után a két kurd barátom Azazba ment, ahol, mint mostanra megerősítést nyert, megölték őket. De engem technikusként Rakkába osztottak be, a kommunikációs egységhez. Egyszer azt mondták, menjek ki egy házhoz, ellenőrizzek néhány berendezést, nézzem meg, használhatók-e. Amikor már bent voltam, láttam, hogy keresztény ház volt. Hat dzsihádistát pillantottam meg: azt követelték, hogy a ház keresztény asszonya és a lánya legyenek a feleségeik. A lány 12-13 éves lehetett. Azt mondtam a harcosoknak, hogy a nők kényszerítését tiltja az iszlám, és gyerekekhez semmilyen körülmények között sem szabad nyúlni. Az arcomba tolták a fegyvereiket, és azt mondták, tűnjek el. Egyből a helyi bíróságra mentem, amelyet egy kis házban állítottak fel. De a bíró volt a legrosszabb. Azt mondta, nincs igazam, egy 13 éves lány már nem számít gyereknek, már csak azért sem, mert Mohamed próféta egyik feleségét, Aisát 9 évesen vette nőül. Azzal vádolt meg, hogy nem hiszek a próféta cselekedeteinek példa-értékében, amiért elítélhetett volna, ha nem jön a parancsnokom és nem ment meg.

 

“Gyerekek is jelen voltak a nyilvános kivégzésnél.”

 

Ez volt az oka annak, hogy otthagyta az ISIS-t?

Már az első héten menni akartam, miután Rakkába helyeztek. De gyáva voltam, féltem attól, hogy lefejeznek, és nem tudtam, hogy keveredhetnék ki ebből az egészből. A tábortól eltérően, Rakkában istenként viselkedtek a dzsihádisták. Durvák voltak, bárkit letartóztattak vagy megöltek ok nélkül. Akkor határoztam el, hogy kockáztatom az életemet és elszökök, amikor szemtanúja voltam annak, ahogy nyilvánosan lefejeztek egy sebesült kurd katonát. Annyi idős lehtett, mint én. De tőlem eltérően nagyon bátor volt.

Minden dzsihádistát leköpött maga körül. Jelszavakat kiabált a kurd szabadságról és Abdullah Öcalanról. Soha ne láttam ilyen bátor embert életemben. Az ujjait már levágták, és még mindig sértéseket vágott a dzsihádisták fejéhez. Végül hátulról vágták át a nyakát, de csak félig, és sót hintettek a sebre, hogy szenvedjen. De ő addig nem adta fel, míg meg nem halt. Gyerekek is jelen voltak ennél a nyilvános kivégzésnél. Én nagyon rosszul voltam utána, egy hétig nem aludtam, arra gondoltam: vagy elfutok, vagy megölöm magam. De Istennek hála, hamarosan esélyem lett a szökésre Szerekanije városában.

A teljes cikk itt olvasható.