Nők férfiak nélkül

Írta: Kővári György Márió, cinefil.blog.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

Irán, az 1950-es években. A feszült politikai légkörben, négy, egymás számára tökéletesen idegen nő sorsa fonódik össze a közös szabadságvágyban. A férfiközpontú iszlám társadalomban megértő társakra és vigaszra találnak a másikban.

nők férfiak nélkülIrán régóta a Közel-Kelet egyik kaotikus pontja és lőporos hordója – a nyugati propaganda legalábbis mindet megtesz annak érdekében, hogy az átlagemberben ez a démonizált kép éljen a perzsa államról.

Vonatkoztassunk el Mahmud Ahmadinezsád, volt elnök Izrael-ellenes kirohanásaitól vagy a szigorú iszlám berendezkedésű társadalomtól és az ország hatalmas olajkészleteitől, amire az USA oly erősen rá akarja tenni a mancsait. Mi, a nyugati kultúrkörben nevelkedett, a nagyvilágról többnyire csak a tévéből informálódó, egyszerű népek soha nem fogjuk megérteni az iszlámot, sem az iszlám jellegű társadalmakat. Szörnyülködhetünk a nikábokba és burkákba „kényszerített” muzulmán nőkön, idejétmúlt barbárságnak bélyegezhetjük a muzulmán férfiak felfogását az asszonyaikról, ilyenkor azonban érdemes belegondolnunk abba, hogy a mi „fejlett” és „felvilágosult” nyugati világunk sem bánt/bánik különb módon a nőkkel: alig 100 éves szavazójog, feleségbántalmazás, alacsonyabb fizetés ugyanabban a munkakörben, aberrált pornófilmek, vagy hogy már az elektromos szarcsimbók-szedegetőt is pucér nőkkel reklámozzák.

Az emigrációban élő írónő, Shahrnush Parsipur hazájában betiltott regénye, a Nők férfiak nélkül is egy olyan világot jelenít meg, amit egy nyugati ember nem érthet meg, hiszen nem él benne. A regény alapján készült film ebben a megértésben szintén nem sokat segít, hiszen alapvetően ugyanazt meséli el a muszlim nőkről, amit egy fotelben terpeszkedő nyugati ember hallhat a témában: a muzulmán férfi uralkodik a nő felett, szabadon rendelkezhet felette, elnyomja stb. Mindez a mi modernnek gondolt, kényes felfogásunk számára visszatetszést kelthet, azonban a nyugati értékrend alapján bírálni egy iráni, vagy akármilyen más iszlám társadalmat szerintem bőven az arrogancia körébe tartozik. Ugyan mitől lenne jobb a mi társadalmunk, mint az övék? Férfi-orientált, szexista világunkban könnyű ítéletet mondani olyasmi fölött, amit csak a tévéből ismerünk…

A teljes cikk itt olvasható.

[popup][/popup]