Nők, akik az amerikai álmot szovjetre cserélték

Az 1920-as, 1930-as évek elején több száz amerikai nő utazott el a Szovjetunióba, hogy tevékenyen részt vegyen a szocializmus építésében. Fiatalok, lelkesek és idealisták voltak, de rá kellett jönniük, hogy a valóság nem pont olyan, mint amilyennek ők azt képzelték.

 

 

Rúzzsal és fogkefével felszerelkezve, a bizarr és izgalmas dolgok iránti olthatatlan vágytól fűtve amerikai lányok lepték el Moszkvát. Mintegy kétszáz erős, sikkes, okos fiatal nő masírozott be a vörös fővárosba, hogy segítő kezet nyújtsanak a fiúknak és lányoknak a szocializmus építésében. Mások férjre vadásznak a magányos amerikai mérnökök és romantikus fiatal oroszok között, de nem hagyják el az elbűvölő amerikai lány imidzsét sem.

Ezekkel a szavakkal írt Milly Bennett, San Fransiscó-i újságíró 1932-ben egy furcsa jelenségről. Szavai meglehetősen elfogultnak tűnhetnek és ez nem véletlen, Bennett ugyanis maga is tagja volt azoknak erős és sikkes nőknek, akik az Amerikai Egyesült Államok kapitalizmusa és a háziasszonyi lét kötöttségei elől menekülve a Szovjetunióban kötöttek ki. Erről a furcsa, mára elfeledett jelenségről írt könyvet Julia L. Mickenberg American Girls in Red Russia címmel, amelyből kiderül, hogy végül a forradalom és a sztálinizmus felzabálta a saját gyermekeit.

Megvalósult utópia

A mozgalom gyökerei nem a harmincas években keresendők, és nem is az 1917-es nagy februári szocialista forradalomban, hanem még korábban, a 19. század végén, amikor az Egyesült Államokba bevándorló, radikálisnak mondható orosz, elsősorban zsidó nők olyan elveket kezdtek hirdetni, amelyek a feminizmus iránt fogékony amerikai nők számára vonzóak voltak. Ezeknek a nőknek a követeléseik túlmutattak a szavazati jog kiharcolásán és a törvény előtti egyenlőségen.

Ugyanolyan feltételekkel akartak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, mint a férfiak, fel akarták rúgni a társadalmi konvenciókat – értsd a nő helye a konyhában van, nincs szüksége karrierre –, kölcsönös vonzódáson alapuló romantikus kapcsolatra vágytak, és arra, hogy szabadon élhessék meg a szexualitásukat.

Nem csoda tehát, hogy az amerikai nők az átalakuló Oroszországban az éppen megvalósuló utópiát látták meg. Főleg, amikor az 1917-es októberi forradalmat követően az orosz nők megkapták a szavazati jogot, és nyilvános mosodák, konyhák és bölcsődék formájában segítséget kaptak ahhoz, hogy ne csak családanyaként, de a munkában is kiteljesedjenek. Ehhez jött még az is, hogy a nőknek is lehetett tulajdona, továbbtanulhattak, és azt is megígérték nekik, hogy ugyanannyi munkáért ugyanannyi fizetést fognak kapni.

A remélt dicsőséges fordulat a forradalom után még váratott magára az azt követő, évekig tartó polgárháborúnak és éhínségnek betudhatóan, de aztán az első ötéves terv idején (1928-tól) végrehajtott iparosításnak köszönhetően rengeteg új munkahely jött létre, és szükség volt a dolgos kezekre. 1932-re hetente ezer külföldi érkezett a Szovjetunióba munkát keresve, többségük az USA-ból – az összes bevándorló száma a húszas, harmincas években 70 és 80 ezer fő közé tehető.

 

A teljes cikk itt olvasható.