Nincs hisztéria
Bálint András: Szenvedélyem a színház
A Kossuth-díjas színművész volt az első, akit pályázaton neveztek ki színigazgatónak. Vezetése alatt lett a Radnóti Színpadból művészszínház. Harminc év után úgy döntött: nem indul újra a posztért. A direktori pályázatot társulatának meghatározó tagja, az általa is támogatott Kováts Adél nyerte. A leköszönő igazgató színészként marad a színháznál. Október utolsó napján mutatja be új estjét – Darvas Ferenc zongoraművész közreműködésével, Deák Krisztina rendezésében –, amely Heltai Jenő eddig kiadatlan ostromnaplója alapján készült. Arról is kérdeztük Bálint Andrást, érez-e áthallásokat az 1944 és 1955 között íródott Heltai-napló világa és jelenünk stílusjegyei között.
– Naplója bevezetőjében írja Heltai Jenő: az ország haldoklik, ő börtönben, menekülve, bujkálva jegyzetel. Ám ezt sok humorral, iróniával teszi. Ez terápia volt a borzalmak között?
– Heltai Jenő hetvenhárom évesen írta a naplót. Már korábban megfogalmazta önmaga lényegét: „A humorista olyan ember, aki humort űz szakértelemmel, kalappal vagy anélkül, humorizál, amíg belekékül.” Amikor kijött a sárgacsillag-rendelet, a naplóban töprengett el: akkor is kell-e viselnie, amikor kimegy az erkélyre? Gyakran említi egyik legismertebb színpadi művét, a János vitézt. Egy ideig annak köszönhetően, vagyis egy igazi magyar népi mese megírása mentesítette őt attól, hogy nevét rávezessék a zsidó írók listájára. Erről így vélekedett: „Amikor negyven éve megírtam, nem gondoltam, hogy kitűnő alibit biztosítok magamnak a legjobban utált munkámmal.” Mindenesetre az én Heltai-estemet is végig fogják kísérni a János vitéz egyébként gyönyörű betétei, motívumai.
– Heltai a vészkorszak előtt direktora volt a Belvárosi Színháznak, Magyar Színháznak. Abban a szerepében milyen volt?
– Ötvenéves kora után lett igazgató. Alighanem színházvezetőként is könnyed, bájos, soknyelvű csevegő maradt. Szerette élvezni az életet, szeretett sokat utazni. Nem lett szenvedélyes direktor.
– Ön?
– Érzékelhető a szenvedélyem a színház iránt, miközben alapvetően afféle kedves úrifiú vagyok. Színigazgatói jó tulajdonságaimat inkább az empátia jellemzi, mintsem a diktatórikus hajlam.
