Nem épül fel időre a Sorsok Háza
Nem adják át az április 16-i határidőre a zsidó szervezetek és történészek által is vitatott Sorsok Házát – ismerte el a Népszavának Fürjes Balázs, a projekt kormánybiztosa. Mindössze annyit ígért, hogy a holokauszt gyermekáldozatainak emléket állító intézmény “az emlékév során nagy biztonsággal elkészül”. A leendő emlékhely felelőse, Schmidt Mária nem adott választ a kiállítással kapcsolatos kérdéseinkre.
Sorsok Háza (fotó: Vajda József, Népszava)
Nem készül el a holokauszt emlékév hivatalos, áprilisi nyitányára a rendezvénysorozat – összegszerűen és üzenetében is – legjelentősebb elemének szánt Sorsok Háza – tudta meg a Népszava. Az nem meglepő, hogy a decemberben kezdődött, 17 ezer négyzetméteres, ötmilliárd forintos értékű beruházás nem lesz kész három és fél hónap alatt, ám a projekt vezetője hivatalosan csak most ismerte el ezt. Fürjes Balázs szerint a beruházás “az emlékév során nagy biztonsággal elkészül”. Az építkezés folyamatáról azonban a kormánybiztos nem árult el részleteket. Az átadásnak Fürjes által elismert csúszásáról egyébként megkérdeztük a kiállítás felelősét, a Terror Házát is vezető Schmidt Máriát is, ám ő nem kívánt nyilatkozni.
A projektnek egyébként nem is a technikai részei a legproblematikusabbak, hanem a tartalma. A Mazsihisz többször kérte Schmidt Máriától, majd Orbán Viktortól is, hogy kapjon információt és beleszólást a tárlatot illetően, ám a kérés süket fülekre talált. A Mazsihisz – közgyűlésének döntése alapján – végül bojkottálja a holokauszt emlékév programjait, így a Sorsok Háza projektet is. A szervezet és a mérvadó szakértők a Sorsok Háza kapcsán leginkább azzal a koncepcióval nem értettek egyet, hogy Schmidt pusztán a vészkorszakkal, a deportálásokkal akart foglalkozni, az oda vezető úttal nem. Indoklása szerint azért nem, mert erre ott van a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpont (HDKE).
Azt egyébként, hogy a Józsefvárosi pályaudvaron a holokausztra emlékező intézmény legyen, Szita Szabolcs, a HDKE igazgatója vetette fel. Raoul Wallenberg és a vészkorszak alatti embermentés szakértőjeként Szita elhatározta, hogy az emlékközpont részeként létrehozna a pályaudvaron egy, az embermentőknek emléket állító kiállítást. Gál András Levente akkori kormánybiztosnak is megtetszett a dolog, és 2012-es amerikai útja során zsidó szervezetekkel meg is egyezett arról, hogy a pályaudvaron Raoul Wallenberg Európai Emlékhely és Oktatási Központ nyílik. Ám a hazai zsidó szervezetek tetszését nem nyerte el ez az elképzelés. Túlzónak találták, hogy az áldozatok számához képest csekélynek mondható embermentésnek ilyen reprezentatív emléket állítsanak. Így 2013 folyamán módosult a projekt tartalma és neve, immár az áldozatokra fókuszálva: Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai Oktatási Központ lett az új projekt.
A módosított terveket tavaly elfogadta a holokauszt 70. évfordulójának nagyszabású megemlékezéseit szervező Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság is, ahol a kormány képviselői és a zsidó szervezetek együtt döntöttek az eseménysorozatról. Kezdetben egyébként valóban úgy tűnt, hogy a kormány a zsidó vallási és civil szervezetek elképzeléseit akarja megvalósítani. Hogy ezt a múlttal való őszinte szembenézés motiválta, vagy a választási év külpolitikai akciójának szánta a kormány az eseménysorozatot, nem tudni, de az bizonyos, hogy sokáig úgymond “szent volt a béke”.
A HDKE saját erejéből vélhetően nem lett volna képes egy ilyen feladattal megbirkózni, ezért egy berlini oktatási központ, a Topographie des Terrors anyagainak adaptálását tervezte és György Pétert, Frazon Zsófiát valamint Toronyi Zsuzsannát kérte fel a kiállítás koncepciójának elkészítésére. Ezek után az emlékbizottságban helyet foglaló szervezeteket is hidegzuhanyként érte a hír, hogy a projektet a bizottságot vezető Lázár Jánossal, a Miniszterelnökséget vezető államtitkárral régi munkakapcsolatot ápoló Schmidt Mária veszi át, immár Sorsok Háza néven. Schmidt neve nem cseng jól a hazai holokauszt szakértők, és a baloldali-liberális értelmiségiek körében. Például azért, mert 1998-ben, a bíráló bizottsági tagok közül egyedüliként ő vette védelmébe Ihász István Auschwitz kiállításának problematikus forgatókönyvét. De számos mérvadó történész a Terror Háza megvalósítását sem értékelte pozitívumként.
