Natan Scsaranszkij: „Az izraeli politika csak ürügy”

Írta: Miklós Gábor / NOL - Rovat: Hírek - lapszemle

Örült, amikor Izraellel baráti viszonyt fenntartó keresztényekkel találkozott, de aggasztja az antiszemitizmus kelet-európai erősödése – nyilatkozta a Népszabadságnak Natan Scsaranszkij. Az egykori szovjet emberi jogi aktivista, majd izraeli politikus most a Zsidó Ügynökség Izraelért (Szochnut) nevű civil szervezet igazgatója. A kérdés szerinte Európához szól: akarja-e, hogy a zsidó közösségek otthon érezzék magukat területén.

Meet The Press

Natan Scsaranszkij

− Mi hozta Budapestre? Azon kívül, hogy megnyílt az Izraeli Kulturális Intézetben a Herzl Központ?

− Magyarország újra elég fontos zsidó központtá lett. Százezer olyan ember él, akik a törvényeink szerint jogosultak az izraeli állampolgárságra. A mi szervezetünk feladata, hogy erősítse a kapcsolatokat a diaszpóra és Izrael zsidósága között. Sajnálatosan Budapest nemcsak a zsidó élet egyik fontos központja, de az antiszemitizmusé is. Az antiszemitizmus visszatér Európába. Meglehetősen különös módon: az iszlám fundamentalizmus együttműködik a „régi” antiszemitizmussal. Az előbbi semmit nem visel el az ortodox iszlámon kívül, az utóbbi viszont a zsidó identitás jelenlétét nem tűri. Különböző országokban ez különböző módon történik. Franciaországban a muzulmán zsidógyűlölettel találkozunk, míg Magyarországon a „jó öreg” antiszemitizmussal, a bizalmatlansággal a mássággal szemben. Magyarországon ráadásul az antiszemita párt bekerült a parlamentbe, 15-18 százalékos a népszerűsége.

− Beszél erről a magyar politikusokkal is?

− Mostani látogatásom egy napnál is rövidebb. De korábban volt alkalmam beszélni a korábbi államfővel, a külügyminiszterrel. Örültem, amikor olyan keresztényekkel találkoztam, akik kifejezetten baráti viszonyt tartanak fenn Izraellel. Én magam – már a múltam miatt is – különös jelentőséget tulajdonítok a kelet-európai demokratikus fejlődésnek. Azt gondolom azonban, hogy azok után, amit ez a térség a nácizmus és a kommunizmus alatt átélt, az antiszemitizmus visszatérése több mint nyugtalanító. Egyébként ez nem csak Magyarország ügye, ez egész Európa problémája. Gondoljon Görögországra, a franciaországi, spanyolországi eseményekre. A második világháború utáni években, amikor tudatosodott az a borzalom, ami itt történt, egy ideig az ilyesmi megengedhetetlennek számított. Illetlenség volt antiszemitának lenni. Amikor kibontakozott az egységes Euró pa eszméje, a zsidók ennek a gondolatnak a zászlóvivői lettek. Most viszont Európában mély gazdasági és vele együtt identitásválság van. Amikor hirtelen megnehezedik valahol az élet, akkor rögtön a zsidó lesz a bűnbak. Többfajta módon lehet kezelni ezt a dolgot. Törvénnyel is lehetséges küzdeni ellene. Franciaországban most fogadtak el egy ilyen jogszabályt. Ott a rendőrség is együttműködik a zsidó közösségekkel. Ezzel együtt az antiszemita erőszak esetei megsokasodtak. Ez ugyanis nem oldható meg az antiszemita támadók rendőri üldözésével. Ez nevelés, oktatás kérdése. Például azé, hogy az elkövetők képesek-e elfogadni a demokratikus állam polgárainak viselkedési normáit. Ez összefügg azzal, hogy a kontinens országaiban választ találnak-e arra a kérdésre, hogy mi az, hogy mai európai polgár? Ezzel Európa még nem birkózott meg, miközben az egységes Európa eszméje elég régen létrejött.

− Az antiszemitizmus fő terepe Magyarországon és a világban is, az internet lett. Ott is állandóan előjön a palesztin kérdés. Ön nem lát összefüggést a zsidóellenes előítélet és a megoldatlan palesztin helyzet között?

− Ha nem lenne „közel-keleti háború”, ha nem kellene Izraelnek védenie jogát a létezésére, ha biztonsága érdekében nem kellene ellenőriznie a palesztinokat, akikkel együtt élünk, akkor bizonyosan jobb lenne. Ezt azonban nem oldhatjuk meg egyszerű óhajjal. Én bízom benne, hogy ez egyszer megoldódik, s valamennyi nép békében élhet egymással, azonban ez hosszú folyamat. Azt gondolom, hogy az antiszemiták számára az, hogy Izraellel indokolják a maguk zsidógyűlöletét, csak ürügy. Nem hiszek benne, hogy ezeknek a nézeteit befolyásolná a békefolyamat menete. Nagyon jó számukra, hogy azzal állhatnak elő: hogyan kedvelhetném én a zsidókat, amikor azok rettenetes dolgokat művelnek a Közel-Keleten! Politikusok, politikák változnak, de a zsidógyűlölők nem változtatják a nézeteiket. Persze, jobb lenne, ha megvalósulna a béke, de ez nem csak tőlünk függ.

− Hogyan látja most ezt a folyamatot?

− Négy izraeli kormánynak is voltam már a tagja. Részt vettem az Arafattal és az Abu Mazennel (Mahmud Abbasz – a szerk.) folytatott tárgyalásokon. Azt gondolom, jó lenne, ha a palesztinoknak lenne saját államuk. Ahhoz, hogy ez az állam ne fenyegesse a mi létezésünket, fontos, hogy milyen állam is ez! Azt gondolom, hogy ennek demokratikus államnak kell lennie, ahol a kormány léte a nép életfeltételeinek alakulásától függ és éppen ezért a kormány a békében érdekelt. Nem hiszek azokban a megállapodásokban, amelyeket a csúcsokon kötnek. Nem hiszek abban, hogy segítünk létrehozni egy erős diktatúrát, amely aztán fenntartja a békét. Vitáztam egy korábbi miniszterelnökünkkel, aki azt mondta, hogy Arafat, akit nem korlátoz sem parlament, sem a szabad sajtó, sokkal könnyebben elbánhat a Hamasszal, mint azt mi tennénk. Vagyis azt mondta, jó, hogy Arafat diktátorként uralja népét. Én azt feleltem: ő mindent meg fog tenni, hogy növelje a gyűlöletet velünk szemben. Ez ugyanis a diktátor számára az egyetlen túlélési lehetőség. Éppen ezért kormánytagként mindig elleneztem, hogy a palesztinoknak járó pénzeket Arafat személyes számlájára utaljuk. Pedig ez volt az USA és az EU kívánsága is. És ezt akarta végül az izraeli kormány is, feltételezve, hogy Arafatot erősítve a béke esélyeit erősítjük. Én mindig a korrupt diktatúrák ellen voltam. A korrupt önkényuralmak soha nem akarnak valódi békét. Ezért nem hiszek azokban a nemzetközi törekvésekben, amelyek szerint előbb hozzunk létre erős diktatúrát, s azzal kössünk békét. Pártolom a palesztin állam létrejöttét. Olyan államét, amelyet alulról építenek fel, ahol demokratikus reformokat valósítanak meg. Egy ilyen állammal élhetünk tartós békében.

− Miként vélekedik a jelenleg folyó, vagy éppen nem folyó tárgyalásokról a palesztinokkal?

− Ismerem a részt vevő személyeket. Úgy látom, hogy ez újabb kísérlet a felülről lefelé megkötendő békére. Ugyanakkor látok pozitív fejleményeket is. A palesztin területeken, ha lassan is, de fejlődik a gazdaság, ha gyengén is, de alakul valamilyen civil társadalom. Arafat ezt nem engedte, teljesen szétverte az ilyen kezdeményezéseket. De ehhez idő kell. Most azt hallani, hogy három vagy hat hónap múlva megkötjük a megállapodást a végleges békéről. Én nem hiszek az ilyen megállapodásokban. Ha nincs a szerződés mögött társadalmi támogatás, nincs létező palesztin civil társadalom, akkor ez csak egy papírlap lesz.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás

Címkék:Izrael, Scsaranszkij