Nagyvárad: tiltakoznak a helyiek a „zsidó deportáltak” utcanév miatt

Az Erdély online hírportál számol be az alábbiakról:

“Telefonon kereste meg szerkesztőségünket Chifiriuc Apolonia, ismert nagyváradi tanárnő, aki a nagyváradi Sucevei, immár Zsidó deportáltak utcájának lakója, hogy elmondja: őt is, illetve a szomszédai közül is sokakat felháborít az az elnevezés, amit a nagyváradi önkormányzat adott az egykori Vámház utcának. „Borzasztó kellemetlen érzést kelt az emberekben ez az utcanév pusztán már a hangzása miatt is. Ráadásul ezek után mintha folyamatosan bűnösnek kellene éreznünk magunkat, mert egy olyan utcán lakunk, ahonnan embereket deportáltak, és amiatt is, hogy esetleg én is olyasvalakinek a lakásában lakom, akihez nekem ugyan semmi közöm sincs, de akit valamikor deportáltak. Ezeket a dolgokat jó lenne finomabban és diszkrétebben kezelni, hogy azok, akik itt élnek, ne érezzék rosszul magukat” – fogalmazott a tanárnő, majd így folytatta: „Természetesen semmi bajom azzal, hogy a zsidó közösségnek emléket állítson a város, de ne ilyen agresszíven”. A továbbiakban a panaszos értetlenül kérdezte: „Nincs egy olyan zsidó személyiség, aki megérdemelné, hogy utcát nevezzenek el róla? Itt van Heyman Éva, akinek szobra is van, miért nem lehetne az ő nevét adni a Sucevei utcának? De még a Bihari Napló újságcikkében javasolt Zsidó mártírok elnevezés is sokkal elfogadhatóbb lenne, mint ez”.

Ugyanaznap ugyancsak az Erdély online oldalon Pap István “A szemforgatás magasiskolája” c. publicisztikájában így reagál a döntésre:

“A fentiekből már sejteni lehet azt, hogy a nagyváradi önkormányzat szépnek, kegyeletteljesnek tűnő gesztusa mögött valami más bújik meg: a polgármesteri hivatal a váradi zsidó közösség kérelme mögé bújva emeli ki a közvélemény előtt a nagyváradi, tehát az egykori magyarországi zsidóság szenvedéseit, hogy ezzel is relativizálhassa a romániai holokausztot. Ezt a súlyos állítást egyetlen apró, de esetünkben perdöntő ténnyel támasztom alá: a Zsidó deportáltak utcája az Octavian Goga utcában folytatódik. A román politikus költőről ma már senki nem akarja tudni, hogy világéletében megveszekedett antiszemita volt és azt sem, hogy kevesebb mint másfél hónapos miniszterelnöksége alatt (1937. december 29. – 1938. február 11.) állampolitikává emelte a zsidóüldözést.”