“Minden testüregembe behatoltak”

Komplett vádiratok vannak a szíriai kínzások és üzemszerű nemi erőszak ügyében ügyében – de nincs bíróság, ahová be lehetne azokat terjeszteni.

„Ayda lábába teljes erővel beleszúrtak egy papírvágó kést, égő cigarettákat nyomtak el a kezén és a mellein. (…) Drótokat csíptettek a füleire és áramot vezettek a testébe.(…) Megkötözték a kezeit, és brutálisan megerőszakolták Bashar al-Aszad arcképe alatt a Köztársasági Őrség aleppói Parancsnokságán. (…) Munirát fejjel lefelé lógatták.(…) Zahirát egy zöld locsolócsővel verték, először egy deszkához kötözve, azután úgy, hogy hanyatt ráfektették egy fémből készült székre.”

Kegyetlen kínzásokról és brutális nemi erőszakról számolt be nyolc nő, akik megjárták a szíriai kormányerők börtöneit. Egy Zahira nevű negyvenöt éves asszonyt például többször csoportosan megerőszakoltak – mint vallomásában elmondta, “minden testüregembe behatoltak” az Al Mezzeh katonai repülőtéren, majd az esetet lefilmezték és azzal fenyegették, hogy a felvételt megmutatják a családtagjainak.

A nyolc nő – akik természetesen álnéven szerepelnek az Ügyvédek és Orvosok az Emberi Jogokért nevű emberi jogi szervezet jelentésében – pontos és számonkérhető adatokat szolgáltattak arról, hogy hol, mikor és kik bántalmazták őket, illetve arról, hogy mindez nem túlkapás, hanem a hatóságok egyetértésével történik a rezsim börtöneiben, ahol becslések szerint hatvanötezer ember halt meg a konfliktus során.

 

Bizonyíték van, bíróság nincs

A jelentést nyilvánosságra hozó szervezet szerint fontos bizonyítékot szolgáltattak egy esetleges felelősségre vonáshoz. Felmerül tehát a kérdés, hogy a szíriai konfliktus hat éve alatt, miközben bizonyítottan rengeteg emberiesség elleni bűncselekményt követtek el a felek, miért nem történt mindez idáig semmilyen felelősségre vonás?

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa már 2012-ben felállított egy nyomozó bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy bizonyítékokat gyűjtsön az emberi jogi jogsértésekre. Ennek az elnöke Paulo Sérgio Pinheiro brazil jogász, és a közelmúltig tagja volt Carla del Ponte, a jugoszláv és a ruandai háborút követő nemzetközi bírósági eljárások főügyésze. A bizottság többek között az Egyesült Államok vezette koalíció légicsapásairól is rögzítette, hogy százával öltek meg civileket, például Rakkában. De megfelelő mennyiségű adatot gyűjtöttek a – valószínűleg a kormányerők által – mérges gázzal elkövetett kegyetlen támadásokról is. Mindez azonban semmit sem ér, amíg nincs bíróság, amely elé lehetne tárni ezeket a bizonyítékokat.

A Nemzetközi Büntető Bíróságnak azonban elsősorban csak akkor van joghatósága, ha az adott ország önként aláveti magát egy ilyen procedúrának – márpedig egy tömeggyilkosságokat elkövető diktatúra vezetői nem tesznek ilyet. A másik lehetőség az lenne, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyhangú határozatával indítanák el az eljárást, de az állandó tagok közül az Aszaddal szövetséges Oroszország és Kína is blokkolta ezidáig a döntést. Carla del Ponte ezért is lépett ki augusztus hetedikén rendkívül csalódottan a bizottságból, ami szerinte „nem csinál semmit”.

A teljes cikk itt olvasható.