Milyen az élet Izraelben? – Interjú egy magyar lánnyal

Írta: Durica Katarina / kitekinto.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

Túl vagyunk egy újabb Izrael – Gáza háborún, többszörös tűzszüneten, amit hol az egyik fél, hol a másik sértett meg. Több ezer halott, több szétlőtt ENSZ iskola, felrobbantott alagút és otthon Gázában, számos halott Izraelben is. Hogy látják a helyzetet az ott élők? Egy magyar lánnyal, Kisvári Kingával készítettünk interjút.

Kisvári Kinga forras kitekintohu

Kisvári Kinga (forrás: kitekinto.hu)

Milyen az élet Izraelben, amikor háborúban áll Gázával?

Jeruzsálem sokkal kevésbé érintett a bombázásokban, mint a déli részek, vagy akár Tel Aviv és környéke. Amikor az első légiriadó bekapcsolt, akkor az nagy sokk volt az egész városnak. Éppen egy barátunk születésnapját mentünk volna ünnepelni, amikor megszólaltak a szirénák. Úgy döntöttünk, hogy az egyikünk lakásán ünnepelünk, mert az utca, szórakozóhelyek akkor nem lettek volna biztonságosak. De ezen kívül minden ment a megszokott kerékvágásban, a többi légiriadó már nem volt annyira sokkszerű, nem állította meg az életet.

Jeruzsálem sok szempontból gyújtópontja a Közel-Keletnek. A 3 fiú elrablása után, illetve amikor kiderült, hogy meggyilkolták őket, nagyon felforrósodott a hangulat a városban. Miután meggyilkolták az arab fiút, kisebb zavargások törtek ki az arab negyedben.

Hogy lehet úgy élni, hogy a város tele van katonákkal és pár kilométerre bombákat robbantanak?

A feszültség tapintható, amikor bevonultak a katonák gyalogosan, akkor nagyon lehetett érezni. Mindenki a híreket hallgatta, mindenki erről beszélt. Mindenkinek volt ismerőse, rokona Gázában, vagy jó barátjának ismerőse-rokona. Ez rányomta a bélyegét mindenre. Nehéz volt  a mindennapi életre koncentrálni. A végén már a híreket sem kellett meghallgatnom, hogy tudjam, mi történik, csak odafigyelni, hogy az utcán mit beszélnek az emberek, illetve sokszor itt szabadon bekapcsolódnak idegenek egymás beszélgetésébe, megtárgyalni a helyzetet.

Aztán ahogy a Hamasz újra elkezdte lőni a déli településeket, szép lassan a feszültség szintje is emelkedni kezdett. Voltak napok, amikor megállás nélkül lőtték Izraelt, több sérült és egy halálos áldozat is volt. A déli településeket megállás nélkül bombázták, az emberek nem jöttek ki az óvóhelyről. Én már képtelen voltam tanulni vagy bármi másra koncentrálni, a hírekre tapadtam, vártam, hogy legyen már vége. Már életbe lépett a tűzszünet (elvileg), amikor még mindig bombázások voltak. Aztán elcsöndesedett a helyzet, most nyugalom van, remélem így is marad.

A bombázás mennyire érzékelhető Jeruzsálemben?

Csak néhány légiriadót éltem át hál’ Istennek, de ez is bőven elég volt. Az viselt meg legjobban, hogy nem tudtam, mikor lesz a következő, lesz-e, mi fog történni. De igazán rossz élményként “csak” az maradt meg bennem, amikor az éjszaka közepén a szirénákra keltem – és ezzel egy időben a szobatársam hangjára, hogy menjek, mert légiriadó van.

Nekem csak egy ilyen élményem volt, de még belegondolni is szörnyű, hogy délen mennyi ilyen riadóra keltek emberek ezrei, gyerekek, idősek, bárki, és csak 15 másodpercük van menedéket keresni (nekünk másfél perc), kivéve, ha aknavetővel lőnek rájuk, mert akkor nagyjából 3 másodpercük van a becsapódásig.

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás
Pop up banner1

Címkék:Izrael

[popup][/popup]