Mikor jön el a bojkott ideje?

Mit gondol Köves Slomó az EMIH vezető rabbija a hetvenéves emlékév programjairól, az ominózus „megszállás emlékműről”, a zsidó közösségek felelősségéről és a történelmi szembenézés hiányáról – interjú.

Mi az EMIH véleménye a Holokauszt emlékév meghirdetett programjairól, és az emlékévvel párhuzamosan alakuló botrányokról?

Azt fontosnak tartjuk, hogy a Magyar Kormány meghirdetett egy átfogó emlékév programot és nagy hangsúlyt tesz az emlékezésre. Azt azonban szomorúan figyeljük, hogy a magyar társadalom számára elengedhetetlen őszinte történelmi szembenézés igen-csak akadozik. Ennek több jelét is látjuk, ilyen pl. a sokat emlegetett megszállás emlékmű és a ’44-es szuverenitás megszűnésről szóló mondat az új Alaptörvény preambulumában. Ezek problémásak mert a sugallják, mintha a deportálásokban és az azokat megelőző 25 éves jogfosztási folyamatban nem a Horthy rendszernek lenne elsődleges a felelőssége.

Viszont mégsem bojkottálják az emlékévet?

Szerintem ennek nem jött el az ideje. Gondoljunk csak bele: Kinek a számára fontos, hogy a történelmi szembenézés őszinte legyen? Ez – az én meggyőződésem szerint – elsősorban a teljes magyar társadalom jövője szempontjából fontos. Hiszen nem lesz úgy egy jövőbe néző, felelősséget vállaló magyar társadalom, ha a múlt hibáival és vétkeivel nem néz szembe. Ebben az ügyben nekünk, zsidó közösségeknek fontos elmondani a véleményünket, megfogalmazni kritikánkat és rossz érzésünket. De, ha mint zsidó szervezetek, bojkottálunk stb. akkor azt a képzetet erősítjük, hogy ez egy zsidó-magyar szembenállás ügye, és a lényegről nem lenne szó.

Akkor Ön szerint mikor jön el mégis a bojkott ideje?

Általában a teljes ellenállás ideje akkor jön el ha zsidó közösség közvetlen veszélyben van. Ebben a konkrét esetben pedig akkor ha a zsidó közösség (vagy pl. a az Emlékbizottság) nevében tesz olyat a kormány, vagy a politika amivel nem tudunk azonosulni, vagy túl keveset tudunk róla ahhoz, hogy nevünket adjuk hozzá.

De nem ilyen a „megszállás emlékmű” ügye?

A megszállás emlékművet a Kormány a hivatalos emlékév programjaitól és a felállított emlékbizottságtól függetlenül kezdeményezte. Ha ez, az Emlékbizottság – és az ott résztvevő zsidó szervezetek – nevében történt volna, akkor bizony poharat kellett volna törni.

De mi a helyzet a Sorsok házával? Schmidt Mária múzeumával?

Nos. Pontosan. Ez éppen az az eset, ami beleillik abba amit fent említettem. Ezért már az első olyan emlékbizottsági ülésen, ahol felmerült ez a koncepció, személyesen jeleztem, hogy túl keveset tudunk a tartalmáról és túl rövid az idő (áprilisi nyitás) ahhoz hogy egy hiteles tartalmat lehessen alkotni, és ezért mi ebből a projekttől távolmaradunk. Én – személyes beszélgetéseken – ezt javasoltam Heisler András barátomnak is. De ő akkor úgy gondolta, hogy jobb részt venni benne mint kimaradni.

Azt viszont nem hallottuk Öntől – a Mazsihisszal ellentétben – hogy esetleg visszaadnák a Holokauszt emlékév Civil alapban elnyert pénzeket?

Azért nem hallották, mert az EMIH nem pályázott ezekre a pénzekre és nem is kapott belőlük. Azért döntöttünk annak idején így, mert úgy gondoltuk a civil társadalomnak és civil szervezeteknek kell megadni az esélyt.

A teljes interjú itt olvasható.