Miért nem hozott demokráciát az arab tavasz?
Tíz évvel ezelőtt kezdődött a tüntetés-sorozat, amely véget vetett több arab önkényuralmi rendszernek. Fagyos tél után napsugaras tavasz – vélte a nyugati média. Csak éppen nem lett tőle melegebb, mint télen. Sőt. Az ok? A demokráciához megfelelő helyi társadalom is kell. Ez pedig nem importálható.
Tüntetés Adenben, 2011-ben (Kép: Wikipeia)
A témát a Metazin járja körbe.
„Az Egyesült Államok új elnöke nem folytathatja ott, ahol Barack Obama alelnökeként abbahagyta. Számot kell vetnie azzal, hogy Amerika nem tud bárhol demokráciát teremteni” – írja Prakash Nanda veterán indiai elemző az Eurasian Timesban.
2010. december 17-én végső kétségbeesésében felgyújtotta magát és életét vesztette egy tunéziai utcai árus, miután árukészletét elkobozta a rendőrség. Lázadás tört ki, Ben Ali, a zsarnok baloldali elnök megbukott, majd a lázongás más arab országokra is átterjedt. Líbiára, ahol a Nyugat a lázadók oldalán avatkozott be a felkelőkre lesújtani akaró Kadhafi elnökkel szemben, s az eredmény azóta is tartó polgárháború és szenvedés. Egyiptomban a lázadás demokratikusnak nevezett választást eredményezett, ott pedig a Muzulmán Testvériség nyert, amely mérsékelt, de iszlamista szervezet volt, ám a hadsereg puccsal eltávolította a hatalomból, visszaállítva az előző rendszert. Jemenben azóta is tart a polgárháború, szaúdi részvétellel. Szíria és Irak története ismert. A mérleg: hatszázezer halott, tizenhatmillió menekült. Egyedül Tunézia maradt demokrácia, habár ezt a megállapítást nem indokolatlan némi fenntartással kezelni. Az iszlamista párt, a választások nyertese visszafogja magát, az igaz, de a gazdasági helyzet romlik, az elégedetlenség nő, a terrorszervezetek sokezer tunéziait verbuváltak az elmúlt években, tömegek hajóztak át illegálisan Olaszországba.
Akárhogy is, az indiai elemző szerint az arab tavasz nem eredményezhetett demokráciát, mert ahhoz megfelelő társadalmi közeg, hagyományok, szokások is szükségesek, nemcsak demokratikus alkotmány. Márpedig az arab világban az emberek többsége elsősorban a maga törzsének, klánjának, vallási irányzatának tagja, s csak harmad-negyedsorban országának állampolgára. Ha pedig törzsi, klán-, szekta-alapon szavaznak, ahogy Irakban történik, az nem nyugati értelemben vett demokrácia. Nanda úgy látja, hogy az iszlám mai állapotában amúgy sem tűri az állam és a vallási hierarchia elválasztását, ezért ahol a muzulmán vallás domináns, ott eleve kilátástalan a demokráciateremtés. Biden elnöknek tehát ajánlatos belenyugodnia, hogy a demokrácia feltételei belülről, szerves fejlődéssel teremthetők meg. Ezek híján a demokráciát erőltető külföld alighanem csak rontani tud a helyzeten.
Címkék:arab tavasz, Demokrácia