Miért nem haladnak a koalíciós tárgyalások Izraelben?

Már egy hónap eltelt a március 17-i izraeli parlamenti választások óta, amelyeken Benjámin Netanjahu jobbközép Likud pártja hat mandátummal megelőzte a második legnagyobb balközép Cionista Tábort, mégsem alakult meg mindeddig az új izraeli kormány.

A Likud párt miniszterelnöknek felkért vezetője, Benjámin Netanjahu az izraeli törvények szerint a kéthetes hosszabbítással együtt legkésőbb május 7-ig jelentheti be az új kormánykoalíciót, de az eddig eltelt időszakban még egyetlen párttal sem sikerült aláírnia a megállapodást. A késlekedés oka, hogy Netanjahunak döntenie kellene a legfőbb kérdésben: szűk jobboldali vallásos kormányt akar-e vagy nemzeti egységkormányt a Cionista Tábor bevonásával.

A megbeszélések ezért eddig érdemben csak a vallásos pártokkal és a centrista Kulánu párttal léptek előre, ezek ugyanis részesei lehetnek mind egy jobboldali, mind egy nemzeti egységkormánynak, míg a telepeseket támogató jobboldali Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon) vagy Liberman nacionalista Jiszráél Béténu (Izrael a Hazánk) pártjának részvétele megkérdőjelezné a Cionista Tábor lehetőségét közös kormányprogram kialakítására.

Döntésének ezúttal nagy a tétje, akár a kis-, akár a nagykoalíció mellett dönt. Ha jobboldali kormányt alakít – ahogy azt választási kampányában megígérte -, azzal még inkább elszigeteli Izraelt a nemzetközi diplomáciában, közelebb hozza az európai bojkottok rémét, s a távoli jövőbe tolja ki az amerikai kapcsolatok létfontosságú rendezését.

Ha viszont egységkormányt alakít, annak árát belpolitikai hitelvesztésében kell megfizetnie, hiszen mást ígért, és mást tesz, s a hozzá közelebb álló harcias nacionalista ideológiát is el kell vetnie. Ez a kabinet ismét megkötné a kezét, éppen mint az emiatt feloszlatott előző kormánya, viszont az országnak egyfajta védelmet, fügefalevelet jelentene a nemzetközi porondon.

A radikálisabb, markánsabb politika hívei mindkét oldalon a kiskoalíciót támogatják. A Likud fiataljai szerdán frakcióülést sürgettek ez ügyben, amelyen egyértelművé tennék, hogy nincs közös politizálás a balközéppel, és a Cionista Tábor baloldalibb hangjai is azt akarják, hogy Netanjahu “egye meg, amit főzött”, szerintük a minél rosszabb annál jobb elve alapján így több esélyük lesz a következő választásokon.

Márpedig Amerikáért mindenképp áldozatokat kell hoznia Netanjahunak, például vissza kellene hívnia kedves emberét, a március eleji iráni ügyben tartott kongresszusi meghallgatást számára kilobbizó, majd emiatt persona non gratává lett személyes politikai kinevezettet, Ron Dermer washingtoni nagykövetet. Dermer a Háárec című újság szerdai száma szerint mindössze egyszer vett részt munkaértekezleten a Fehér Házban 2013 decembere óta, míg helyettesét 2014 júliusa óta nyolcszor fogadták.

Egyelőre nem világos, és valószínűleg az utolsó pillanatig nem is fog kiderülni, hogy Netanjahu a szívére hallgat és kis-, vagy az eszére, és nagykoalíciót teremt-e. A negyedszer is kormányfővé választott politikus egyik leggyöngébb pontja Izraelben köztudottan épp a döntéshelyzetekben való választás: ilyenkor általában az utolsó pillanatig mérlegel, és gyakran csak késve jelenti be elhatározását még az olyan kevésbé fontos kérdésekben is, mint például az új vezérkari főnök kiválasztása.