Hírek mindig vannak, ahogy mindig vannak, akik elolvassák azokat

Jaj, ki emlékszik már arra! Biztos akartam szemetes, vasutas, buszvezető lenni, de leginkább normális gyerek akartam lenni. Nem csak rajtam múlt, hogy nem sikerült.

Aki egy akkoriban jellemző családba született bele, baloldali szülők, akik mellette történetesen zsidók, a család egy része megjárta Auschwitzot, volt, aki hazajött, volt, aki nem. Itthon új élet kezdődött, aminek már én is része voltam. Jártam iskolákba, laktam bentlakásos intézményekben, érettségiztem, ahogy azt kell. Aztán, ki tudja, hogy milyen okból, úgy döntöttem, hogy jó, szép volt az eddigi élet, a rendes baloldali család, nézzük meg, mit is tanítanak a Rabbiképzőben. A döntésemnek nem nagyon tapsoltak odahaza, de engem ez akkoriban nem foglalkoztatott.

Nagyon jó volt, rengeteget tanultam, igaz az is, hogy az iskolán kívüli élet is nagyon jó volt. Csináltam én itthon az iskola mellett annyi minden mást. Elkezdtem az újságírás környékén ügyködni, idegenforgalom is volt, mindenféle csencselés is, szóval igyekeztem élni és megélni. Olyannyira, hogy aztán úgy 1973 derekán döntöttem, hogy akkor irány Izrael. No, ez igen merész ötlet volt, ám ha ma visszagondolok rá, akkor bármennyire is elmebetegnek tűnt az ötlet, végül is jól sikerült.

Amit csak lehetett. Megtanultam a nyelvet, egyetemista lettem, tanultam történelmet, filozófiát, belekóstoltam a gyógypedagógiába, majd rájöttem, hogy én leszek az első filozófus, aki az idegenforgalomból és a szállodából fog majd megélni. Egy filozófus szállodás. De voltam El-Al-os, voltam szállodás, meg közben voltam újságíró is. Szerencsémre, az akkori korban, amikor éppen nem volt diplomáciai kapcsolat Magyarország és Izrael között, szükség volt olyan emberekre, akik így vagy úgy, de mégis tudtak valamilyen kapcsolatot jelenteni a két ország között. Így lettem a Szabad Európa Rádió közel-keleti tudósítója is, írtam az Új Keletbe, rádióztam, televízióztam. Megtanultam, hogy a hírek, azok bizony mindig vannak, meg azt is, hogy ezeket mindig elolvassa valaki, azaz van közönsége a leírt szavaknak. Volt persze privát életem is, házasságok, és születtek gyerekeim. Ez a legfontosabb, ma is büszke vagyok rájuk, habár nem szabad feledni, hogy az észt általában az anyáktól öröklik. Talán ezért olyan jól sikerültek. Nem panaszkodhatom, a feleségeim mind okos nők voltak. Persze szépek is.

Sok mindennel foglalkoztam, a könyvesboltommal is. Aztán 30 év után, egy nyugodtabb élet reményében, újból hazajöttem ide, Magyarországra, Budapestre. Innét működtetem a Tel-Avivban megalapított Breuerpresst. Mondhatják rám, hogy hülye vagyok, nem tudok nyugton megmaradni a hátsómon, ebben van is valami igazság. Persze nem teljesen, mert azért több mint 10 éve, hogy hazajöttem és már nem is akarok innen elmenni sehova.

Működik a Breuerpress  továbbra is, időnként baromi nagy nehézségek árán, de elértem azért azt, hogy bekerült az olvasottabb hírportálok közé. Igaz az is, ennek ára van. A lakásban van 3 televízió, 2 rádió, mindegyik más nyelven megy állandóan, angolul, magyarul és héberül. Nem unatkozom. És amilyen én vagyok, ezt sem tartottam elegendőnek. Így lett a Halljad Izrael! a Kossuthon, majd így lett a Hetiszakasz a televízióban. Mindegyiket szeretem, mindegyik érdekel, bár az is igaz, hogy azért vannak olyan napok, amikor úgy hajnali fél 5-kor mindent és mindenkit elkívánok valahová, de aztán nem sokkal később összeszedem magam, megyek a dolgomra. Például tanítani is, előadni is, vagy éppen  tanácsot adni.

Szerencsémre, azon ritka kivételek egyike vagyok, aki több kormány mellett is csinált valamit, talán ez az egész zsidó ügy átível mindenféle színezetű kormányokon. Ez így jó. A különböző zsidó rendezvényeket illetően meg mit tudnék tenni? Meghívnak nem csak azért, mert szép és tehetséges vagyok, no persze egyébként az vagyok, hanem azért is, hogy írjak róluk. Azért annak is örülök, hogy a véleményemet eddig minden zsidó vezetés is meghallgatta. Ezen azért csodálkozom néha, mert az is igaz, hogy időnként nem vagyok igazán diplomatikus. De talán ezt is értékelik. Néha tartok előadásokat Pesten, vidéken egyaránt. No, a témáim sem igazán változatosak, hiszen tudok beszélni Izraelről, a közel-keleti helyzetről, a hazai zsidóságról, annak jelenlegi helyzetéről, a történelméről. Furcsa, de mégis meghívnak, meghallgatnak.