Menetelés a megsemmisülésbe − Száz éve kezdődött az örmény népirtás

Írta: Bakodi Péter, mandiner.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

1915. április 24-én szomorú nap virradt az Oszmán Birodalomban élő örményekre. Több mint kétszáz vezető örmény értelmiségit tartóztattak le, majd kezdték meg deportálásukat Konstantinápolyból a kis-ázsiai régió szíve felé a birodalom belügyminisztere, Talat pasa parancsára. Henry Morgenthau amerikai nagykövet közbenjárására pár tucatnyiuknak engedélyezték a visszatérést a fővárosba, a többiekre viszont további deportáció és végül halál várt.

ormeny_nepirtas_1Április 24. az örmény népirtás kezdete és egyben hivatalos emléknapja, hiszen az isztambuli elit deportációja csak az előszele volt annak a tragédiának, amely során a későbbiekben több mint egymillió kelet-anatóliai örmény vesztette életét. Ezzel a régióban őshonos nép hajdan virágzó kultúrája szinte teljesen megszűnt, mára csak töredékei maradtak az utókorra. Az isztambuli örmény értelmiség eltávolítása után a keleti régióra is kiterjedt az örmény közösség vezető rétegének lefejezése. A széles körű ellenállás megszervezésére potenciálisan képes elit hiányában szinte minden akadály elhárult az elől, hogy az ifjútörökök vezette oszmán államszervezet a „munka” érdemi részének is nekikezdjen.

Az örményeket régóta „gyanús elemként” kezelte a birodalom vezetése, mivel az ország iránti hűségük gyakran megkérdőjeleződött. A bizalmatlan légkört nagyban táplálta a nacionalizmus megjelenése a birodalom kisebbségei között, az ellenérzéseket a keresztények esetén a vallási különbözőségek még inkább felerősítettek.

A 19. század folyamán a sorozatos balkáni veszteségek miatt az Oszmán Birodalomban egy évtizedekig tartó reformfolyamat kezdődött, a Tanzimat idején jött létre hivatalosan az ún. millet-rendszer is. Az új struktúra koncepciója szerint, vallási alapon minden kisebbség egy külön milletet (nemzetet) alkot, tehát az orthodox egyház alkotta az orthodox milletet, az örmény apostoli egyház az örményt, amelyhez a kezdetekben az összes többi keleti keresztény tartozott, a zsidók szintén egy külön milletet alkottak. Emellett a nyugati hatalmak nyomására a későbbiekben létrehoztak egy római katolikus milletet is. Rajtuk kívül a birodalom összes muszlim hívője, további felekezeti bontás nélkül, egy univerzális muszlim milletet alkotott, az umma eszméjének jegyében. Minden millet a saját ügyeiben, és a tagjaik közötti vitás kérdésekben maga járhatott el, emellett saját intézményrendszert is fenntarthatott.

A teljes cikk itt olvasható.

[popup][/popup]