Még meg sem száradt a tinta a dokumentumokon, a McDonald’s és az Apple hirdetésekben kezdett helyi üzleti partnereket keresni Iránban.
De sorban állnak az olajipari cégek, tervező irodák, nemzetközi szállodaláncok, energetikai és hadiipari beszállítók is – a sort hosszan lehetne folytatni. Rövid távon olyan nagy érdekek fűződnek a nukleáris paktumhoz, hogy alig hallani azok hangját, akik Cassandraként figyelmeztetnek a súlyos, várható következményekre.
Lapzártánkkal egy időben New Yorkban a Times Square-en tüntetnek az iráni atomegyezmény ellen, azt követően, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag jóváhagyta a megállapodást. Mondjuk ez utóbbi nem volt túl meglepő, hiszen pont a BT öt állandó tagja (valamint Németország) volt az egyezmény aláírója.
A nyugati reakciókból jól kivehető a szándék, hogy minden kritikát igyekeznek úgy feltüntetni, mintha az kizárólag Izrael szempontjait tükrözné. Philip Hammond brit külügyminiszter a londoni parlamentben kijelentette: nincs értelme arról vitatkozni, hogy lehetett volna-e jobb egyezményt kötni, mert „semmilyen megállapodás nem nyerte volna el Tel-Aviv tetszését”. Hammond nyilván a jeruzsálemi kormánynak címezte megjegyzését, amit csak tovább élezett azzal, hogy szándékosan Tel-Avivot említette az izraeli főváros helyett.
Beállt a sorba a BBC is, amely kijelentette, hogy „Irán már régóta nem fenyegeti Izraelt”, így Izraelben csak azért ellenzik a megállapodást, mert – úgymond – mindenáron katonai eszközökkel akarnak leszámolni a perzsa állammal. A brit közszolgálati rádióhoz ezek szerint nem jutott el a teheráni nagygyűlés híre, amelyen a tömeg halált követelt Amerikára és Izraelre egyaránt.
Az eredeti cikk
itt olvasható.
Related
