Megjelent a Bernstein Béla Emlékkönyv
Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem kiadásában megjelent a Balázs Edit szerkesztette, Bernstein Béla munkásságát számos szempontból vizsgáló emlékkönyv, amely a bevezetőn kívül összesen öt tanulmányt foglal magában, valamint az egykori rabbi három témakörben megjelent eredeti írásait.
A tanulmánykötetet – tudósít erről Albert Iván újságíró blogja – egy Bernstein bibliográfia zárja le, amely az Egyenlőség hasábjain, továbbá az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyvében és a Magyar Zsidó Szemlében megjelent írásait, cikkeit tartalmazza. A kötetet Bernstein és felsége, valamint a Nyíregyházán lévő botlatókövének fotóival zárul. A tanulmányokból kirajzolódik egy a zsidó vallási hagyományokhoz és valláserkölcshöz ragaszkodó, de egyben a modern tudományokhoz pozitívan hozzáálló, tudós rabbi képe. Egy tudós rabbié, aki 1868-ban Várpalotán született, 1892-ben elvégezte az Országos Rabbiképzőt, első állomáshelyén Szombathelyen tizenhét esztendőn át szolgálta hitsorosait rabbiként, majd élete végéig volt Nyíregyházán főrabbi és zsidó közösségével együtt szállt fel az Auschwitzba induló vonatra, ahol 1944-ben mártírhalált szenvedett.
Először Szécsi József rövid, másfél oldalas írásában összefoglalja Bernstein rabbi pályafutását. Katona Attila hosszabb mérvű tanulmányában mutatja be a sokoldalú rabbit, kiemelten fókuszálva a szombathelyi évekre, de kitér a nyíregyházi fogadtatására is. Katona írásából megismerhetjük a 19. század végi szombathelyi emporium társadalmi, gazdasági helyzetét, annak miliőjét, elhelyezve Vas vármegye keretein belül. Szombathelyi éveinél kitér a rabbivá történő pompamentes beiktatására, a helyi neológ és ortodox felekezetek mindennapjaira, az 1893-ban átadott hitközségi kétszintes épületre, az 1894-től működő zsidó elemi iskolára, oktatói és valláserkölcsi elveire, de a városi közéletben betöltött szerepére is (pl. a Berzsenyi-szobor gyűjtése kapcsán a Berzsenyi Dániel albumban megjelent írása). Katona tanulmánya részletesen szól Bernstein elképzeléseiről, a zsidó iskolák minden szintjét érintő egységesítő tanterveiről, pedagógiai elveiről. Foglalkozik a rabbik mindennapi tevékenységeit, feladatait érintő napi szintű problémákkal. Ez ösztönözte Bernsteint és néhány rabbitársát egy Dunántúli Rabbiegyesület alapítására 1897-ben, amely elvezetett az Országos Rabbiegyesület 1907-es hivatalos létrejöttéhez. Végig részvevője volt különféle bizottságokban az egységes hittanterv kidolgozásának és a hittankönyvek, valamint a zsidó történelmet feldolgozó tankönyvek szigorú szakmai alapon történt átnézésének. A rabbinövendékek sorsa is foglalkoztatta, ezért kezdeményezte egy önálló rabbiképző internátus felállítását, amelyért éveken át lobbizott, írt cikkeket és memorandumokat. Az IMIT-nél is fontos szereppel bírt, energikus és szakmai alaposságot saját irányában is megkövetelő munkájával. Egyik jelenős alkotásának számított a zsidó Biblia magyar nyelvre történt átültetése, amelyet végül Blau Lajos a rabbiképző tanára lektorált és átírt. Leghíresebb műve 1895-ben jelent meg az IMIT gondozásában, A zsidók az 1848-49-iki szabadságharczban címmel, amely felhelyezte őt a történész szakma, a 48-as zsidó történelemmel foglalkozó történészei közé. A szakma egy része számos kritikával illette, mégis a zsidóság és a nagyközönség körében elismerést váltott ki, főként, hogy a kötet előszavát Jókai Mór írta.
A kötet következő tanulmányában Zima András Bernstein 1848-ről szóló könyvének két kiadásával foglalkozik, és forrásként, kordokumentumként tekint mindkét kiadásra. Ahogy a szerző írja: “Tanulmányomban Bernstein Béla munkáján keresztül kísérlem meg bemutatni a magyarországi neológ zsidóság integrációs stratégiáit, kollektív tudatát, viszonyát a magyar nemzethez a dualizmusban és az azt követő időszakban.” A 19. században megjelenő nemzeteszme és az annak keretében feltűnő nemzetvallás, valamint a zsidó irányzatok, hagyományok viszonyrendszerében kíséreli meg Bernstein munkáját és munkásságát elhelyezni.
Oláh János tanulmányában adalékokat közöl Bernsteinnek Az ember tragédiája és a zsidó irodalom című írásához. Bernstein olyan örök problémákkal foglalkozik ezen cikkében, amelyek a Szentírásban a Jób könyvében, a német irodalomban a Faustban, a magyar irodalomban Az ember tragédiájában mind megtalálhatók. Oláh ezen Bernstein írást veti górcső alá a Faustnál és Madách művében is fellelhető főbb szereplőkön keresztül, Az ember tragédiájában ráadásul a főbb színeken végig követve.
Riczu Zoltán tanulmánya a nyíregyházi zsidó kórház hányattatott sorsának történetét mutatja be, amelynek egyik motorja Bernstein rabbi volt 1918-től. Riczu a szép reményekkel teli kezdetektől, a sikeres időszakon át (amikor felépült a kórház épülete), a harmincas évek eleji gazdasági válság okozta kilátástalanságtól, a vármegye tulajdonába történt átadásig mutatja be a kórházépítés történetét. Gyakorlatilag arról szól, hogy egy jóakaratú vallási közösség hitsorosai és a vármegye rászoruló beteg lakosai számára létesítene egy kiválóan felszerelt, a városi közkórházat kiegészítő zsidó kórházat. A hitközség nem számolt azonban a realitással, a valós költségekkel, bürokráciával, gazdasági válsággal, de talán a legfontosabbal, a projekt alapvető túlméretezettségével. Mindenesetre a kórházépület megálmodása, a terület megszerzése és a később tető alá kerülő épület is megmutatja Bernstein rabbi elhivatott, önzetlen hozzá állását a feladathoz és hatalmas munkabírását.
Balázs Edit tanulmányának címében Bernsteint a zsidó oktatás nagy alakjaként említi, kiemelve kiváló pedagógiai érzékét is. Bernstein szerint már a gyermeknél, az iskolában kell kezdeni a vallásos oktatást, mivel ekkor a legfogékonyabbak rá. Balázs leírja, hogy Szombathelyre érkezésekor már fontosnak tartotta, hogy az 1891-ben feloszlatott elemi iskolát megmentse a pusztulástól, tespedéstől és újra életre keltse, amely 1894-től már ismét sikeresen működött, többek között ifjúsági és tanítói könyvtár is volt. Javaslatára az iskolaszék iskolaalapot és iskolaegyletet hozott létre. Iskolaavató beszédéből kiemelkedett a hazaszeretet, valamint azon koncepciója, hogy a nevelési célok két alappillére a zsidó hagyományok tisztelete és a nemzeti műveltség elsajátítása. Mindezek egybecsengtek a dualizmus korának iskolai nevelésével. Balázs röviden áttekinti a zsidó oktatás 18. és 19. századi alapjait. A tanulmány kimutatta, hogy Bernstein véleményezte a korábbi vallásoktatási tanterveket, amelyeket kritikákkal illetett. A Dunántúli Rabbiegyesületben ő lett a hitoktatás előadója és megbízták egy részletes hittanterv kidolgozásával. A hitoktatás mellett fontosnak tartotta a talmudórákat. Különösen kritikával illette a középiskolai vallásoktatást, amelynél kevesellte a heti egy-két óraszámot. Nézetei szerint a vallásoktatásnak héber tantárgyakból, zsidó történelemből és valláserkölcsből kell állni.
