Megépítik a német megszállási emlékművet
Úgy tűnik, valóban csak a választások miatt halasztották el a nagy vitákat kavart német megszállási emlékmű felállítását – állítja az Index hírportál.
(fotó: Index)
Kedd délután ugyanis 10-15 munkás jelent meg a Szabadság téri helyszínen, kordonokat raktak ki, és megkezdték a szoborállítás előkészületeit. Az Index épp kedd reggel kérdezett rá a szoborprojekt sorsára a Miniszterelnökségnél, ahol csak annyit mondtak, hogy a kormányhatározat májusi határidőről szól. Úgy értesültünk, valóban az emlékmű munkálatai folynak.
Eközben a Tiszta Emlékezet csoport aktivistái is megjelentek, hogy tiltakozzanak. Ők azok, akik korábban a deportálásokra emlékező köveket, bibliákat, bőröndöket helyeztek el a területen.
Előzmények
A kormány az 1944-es német megszállás áldozatainak kíván emléket állítani. Állításuk szerint március 19-én országunk elvesztette önrendelkezési jogát, és ami azután történt, az a nácik bűne. Ezen időszak áldozataira, zsidó és nem zsidó magyarokra emlékeztet a mű.
A terv több oldalról is éles kritikát kapott. A kormány azzal védekezett, hogy a nácizmus áldozataira kíván emlékezni, és ilyen formán érthetetlennek tartja a felháborodást. Történészek viszont rámutattak: az emlékmű a történelmi tények meghamisításával a magyarok önfelmentésének üzenetét közvetíti.
Mi ezzel a baj?
Történelmi kritikák
Az emlékmű szimbolikája azt meséli el, hogy Magyarország (a védtelen Gábriel arkangyal figurája) csak elszenvedte a háborús bűnöket, mindenről a megszálló németek (az angyal felett tomboló náci sas) tehetnek. Mindez nem csak a látványtervből következtethető ki, hanem a szobrász, Párkányi Raab Péter műleírása is kifejti: a történelmi felelősség az agresszorként megjelenő német sast terheli.
A korszakot kutató, elismert történészek azonban egyetértenek abban, hogy a tömeges deportálás a magyar szervek túlbuzgóságának az eredménye.
A megszállás előtti és utáni magyar kormány összetétele lényegileg nem változott, írta Ungváry Krisztián. Ráadásul a németek csupán 50 emberrel végezték a zsidók deportálását, amely nem lett volna ennyire totális, ha nem tudják maguk mögött a magyar hivatalok és hivatalnokok támogatását. Sőt, dokumentumok szerint a németek még azt is kérték, hogy a magyarok csökkentsék a zsidók begyűjtésének ritmusát, hiába.
Diktatórikus, átláthatatlan döntés
A nemzeti emlékhelyek jelentősége a demokratikus berendezkedésű országokban az, hogy felállításukkal a nemzet konszenzusos emlékezetét fejezik ki. Ezért felállításuknál is fontosabb az azt megelőző társadalmi és szakmai párbeszéd. Ez ebben az esetben nem csak hogy elmaradt, de az egész folyamat titokban zajlott. Kiszivárogtatott dokumentumokból derült csak ki, hogy mire készülnek a belvárosban.
Az engedélyeztetési folyamatot Lázár János személyes utasítására, gyorsított eljárással zavarták végig az összes hivatalos fórumon. A művészeti, szakmai szakértők információink szerint utasításba kapták, hogy támogatniuk kell a legfelsőbb szintről érkező javaslatot. Az Indexnek név nélkül nyilatkozó szakértők elmondták, hogy még az ő jóváhagyó, de távolságtartó jelentésüket is átírták utólag, anélkül, hogy arról értesítették volna őket.
