Megakadályozható-e még a Jobbik győzelme?
Mit mutat a Jobbik tapolcai győzelme? Helyi jelenség vagy országos áttörés? És mit mond ez az eredmény a magyar társadalomról? A Jobbik szavazói a szélsőséghez vonzódnak vagy csak az eddigi elitet utasítják el? Őszinte-e a párt „cukisági” fordulata? A zsido.com ezekre a kérdésekre kereste a választ egy történész, Ungváry Krisztián, egy politikai elemző, Ceglédi Zoltán és egy kommunikációs szakember, Fabricius Gábor segítségével.
Ami biztos, a többi párt stratégiája a Jobbik visszaszorítására kudarcot vallott. Ezt nem csak a tapolcai győzelem, hanem az országos közvéleménykutatási adatok is bizonyítják. Alapvetően három ilyen stratégia létezett: a karanténba zárás, a témaátvétel és a stigmatizálás.
A karanténba zárás nem működött, mert ahhoz a közélet összes szereplőjének (a mérsékelt pártoknak, az értelmiségnek és a médiának) egységesnek kellett volna lennie az elutasítás támogatásában. Ilyen egység azonban sosem létezett. Egy idő után a Jobbik akkora lett, hogy a karantén lehetősége már nem is jöhetett szóba.
A Fidesz másik utat követett: átvett sok témát a Jobbik témái közül, így próbálta „kifogni a szelet a párt vitorlájából”. Ez sem volt sikeres, mert a Jobbik témái speciálisak: egy demokratikus párt és egy európai uniós kormány nem tudja őket átvenni, ezért valójában ez a stratégia csak a Jobbikot erősítette.
A harmadik módszer főleg a baloldali ellenzékhez és értelmiséghez kötődik, akik folyamatosan stigmatizálták a Jobbikot (náci, fasiszta, satöbbi), miközben ezek a jelzők a szavazók jelentős részének láthatóan semmit sem jelentenek.
Ceglédi Zoltán: az ellenzéki oldalon ma inkább a Jobbik tűnik kihívónak.
Van-e egyáltalán olyan eszköz, ami a Jobbikkal szemben működne? – tettük fel a kérdést, Ceglédi Zoltán elemzőnek, aki szerint a tapolcai győzelemben fontos szerepe volt a Jobbik helyi erejének, beágyazottságának is. A politikai elemző szerint többek között ezt a „helyi erőt” sikerült a pártnak mandátumra váltania. – A kérdés az volt, hogy a jobbikos Tapolca, vagy a szocialista fellegvár Ajka kerekedik felül – fejti ki. Ceglédi ugyanakkor úgy látja, az nem helyi ügy, hogy a Jobbik sikeresen követ egy stratégiát. Jól érzékelhető, hogy a Fidesz hiába veszi át a Jobbik témáit – most éppen a menekültek munkatáborba zárását és a halálbüntetés visszaállításának lehetőségét – nem nyer szavazókat vele.
Ezeket a témákat Magyarországon korábban jellemzően szélsőjobboldali pártok képviselték. A Fidesz ma arról győzi meg a szavazókat, hogy ezek a témák „rendben vannak”. Ezekkel az üzenetekkel nem a Jobbiktól vesz el szavazókat, hanem a saját szavazóit győzi meg arról, hogy a Jobbik hiteles és választható kormányzati alternatíva. A kormánnyal egyre többen elégedetlenek. A választókat az elmúlt öt évben hozzászoktatták a szélsőjobbos hívószavakhoz, így könnyen választják a kiábrándult fideszesek inkább a Jobbikot. Ceglédi szerinte a baloldali ellenzéknek is azon kellene dolgoznia, hogy természetes kihívóként jelenjen meg, elérve a kormányellenes szavazókat.
