| Mark Andrew Spitz a kaliforniai Modestóban született, apai ágon magyar, anyai ágon orosz zsidó felmenőkkel rendelkezik. Menedzser apját kétéves korában Hawaiira helyezték át, itt tanult meg úszni a híres waikiki tengerparton. Hatéves volt, amikor visszatértek a kaliforniai Sacramentóba, ahol a helyi úszóklubban kezdett el versenyezni. Kiemelkedő tehetségnek számított, tízéves korára már egy ifjúsági világrekordot és tizenhét országos rekordot tartott. Tizennégy évesen került a Santa Clara-i úszó klubba, ahol George Haines mesteredző szakértelmének köszönhetően kibontakoztathatta tehetségét. Tizenöt évesen első nemzetközi versenyén, a tel-avivi Maccabi Játékokon négy aranyérmet nyert és őt választották meg a legkiemelkedőbb sportolónak. Első világrekordját 1967-ben úszta, ugyanabban az évben a kanadai Winnipegben a Pánamerikai Játékokon ötször állt a dobogó tetején.
Az 1968-as mexikói olimpiára nagy reményekkel érkezett, hat aranyat szeretett volna nyerni, de egy megfázás miatt csak két váltószámban állhatott a dobogó tetejére, a 100 méteres pillangóúszásban ezüstöt, s a 100 méteres gyorsúszásban bronzérmet szerzett. Szereplése kiábrándította, úgy érezte, képességei alatt teljesített és elhatározta, a következő olimpián megmutatja, hogy ő a legjobb. Hazatérve az Indianai Egyetemen működő, James Counsilman edző által irányított úszóprogramhoz csatlakozott. 1969-ben visszatért Izraelbe, a Maccabi Játékokon hat aranyérmet gyűjtött és megint ő lett a játékok legkiemelkedőbb sportolója. 1971-ben őt választották meg az év amatőr amerikai sportolójának, akorra már tucatnyinál több világrekordot és két tucatnyi amerikai rekordot állított fel.
Így érkezett el az 1972-es müncheni olimpia, amelyen célkitűzése ismét a hat aranyérem volt, de ezt túl is teljesítette: hét számban indult és mindegyikben győzött, sőt mindegyikben világcsúccsal. Első győzelmét augusztus 28-án a 200 méteres pillangóúszásban aratta, ezután a 4×100-as gyorsváltóval, majd a 200 méteres gyorsúszásban, a 100 méteres pillangóúszásban, a 4×200 méteres gyorsváltóban, a 100 méteres gyorsúszásban is első lett, végül a 4×100-as vegyes váltóban pillangózva is aranyérmet nyert. Legszorosabb versenye a 100 méteres gyorsúszás volt, amelynek előfutamában és középdöntőjében is megverte a címvédő és világcsúcstartó ausztrál Mike Welden. Spitz győzelmi sorozatának tökéletessége érdekében komolyan fontolgatta, hogy nem indul el a döntőben, de edzője büszkeségére hatva meggyőzte: nem hagyhatja, hogy más legyen a világ leggyorsabb embere. A felpaprikázott Spitz egy másodperccel javította meg a világcsúcsot, Wenden pedig csak ötödik lett.
 Mark Spitz ma (Fotó: Victoria Will/AP Images) Spitz ezzel sporttörténelmi tettet vitt végbe, 2008-ig az egyetlen maradt, aki egy olimpián hét aranyérmet nyert, e téren a pekingi olimpián Michael Phelps nyolc arannyal előzte meg. Ikonikus képe, amely a híres bajusszal és hét aranyéremmel a nyakában ábrázolta, több mint egymillió példányban kelt el. Bajszát a legenda szerint ugyancsak büszkeségből növesztette meg: egyik edzője azt mondta neki, hogy erre nem képes, négy hónap múlva ott virított s szőrzet ajka fölött. A müncheni olimpia előtt le akarta borotválni, de a versenyek előtt egy szovjet edző megjegyzést tett rá. Spitz azzal vágta ki magát, hogy a bajusz segít elterelni a vizet szája elől – az olimpia után sok úszó növesztett bajszot…
A müncheni játékokat beárnyékolta a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet tizenegy izraeli sportoló életét követelő akciója. A túszdráma kezdetén Spitzet amerikai tengerészgyalogosok menekítették ki az olimpiai faluból és még a játékok vége előtt hazautazott. Otthon hősként fogadták, egyik napról a másikra szupersztár lett, reklámajánlatokkal halmozták el, csak azért 50 ezer dollárt kapott, hogy egy pengereklámhoz leborotválta bajszát.
Jóllehet még csak 22 éves volt, bejelentette visszavonulását. Negyvenegy évesen, 1991-ben megpróbálkozott a visszatéréssel, mert egymillió dollárt ajánlottak neki, ha megússza az olimpiai kvalifikációs időt. Ez két másodperc híján nem sikerült, a vállalkozásról filmet forgattak.
Spitz rövid sportpályafutása alatt, 1966 és 1972 között 26 egyéni világcsúcsot úszott és hat váltócsúcsnak volt részese. 1972-ben őt választották meg a világ legjobb férfi sportolójának, az amerikai ESPN sportcsatorna 1999-ben egyetlen úszóként beválasztotta az évszázad 50 legjobb sportolója közé. Tagja többek között a vizes sportokat tömörítő nemzetközi szövetség (FINA) Hírességek Csarnokának, valamint a Zsidó Sportolók Hírességek Csarnokának.
Visszavonulása után a tévéshow-k állandó szereplője, sportkommentátor lett, majd az üzleti élet felé fordult, sikeres ingatlanvállalkozást épített fel. 1973-ban megnősült, két fiúgyermeke született. 2006-ban a magyar pólócsapat 1956-os olimpiai szerepléséről készült, A szabadság vihara (Freedom’s Fury) című dokumentumfilm narrátora volt. (MTVA Sajtóadatbankja felhasználásával) |
